Rajeczky Benjámin: A pásztói apátság az újkorban 1526-1950 - Tanulmányok Pásztó történetéből 2. (Pásztó, 1991)
I. fejezet Kommendátorok. 1526 - 1699
menekült gazdái minden lehető alkalmat megragadtak jogigényük folyamatban tartására: földjeiket, jobbágyaikat számontartották, járandóságaikat a lehetőség szerint behajtották, adás-vételi szerződéseket kötöttek, birtokbavétel ellen tiltakoztak, illetve pöröket indítottak; haláluk esetén leszármazottaik a családi iratok birtokában ugyanezekkel a módszerekkel igyekeztek a jogfolytonosságot érvényesíteni mindaddig, míg a család a kritikus időket ki nem böjtölte, és szilárd földbirtokának zavartalan használatához nem juthatott. Ahogyan a birtokos család így ősi örökség címén a nemzeti hagyomány őrzőjének tekintette magát, ugyanúgy vett részt ebben a jobbágy, a nehéz idők igazi szenvedő alanya, aki egyszerre királynak, töröknek, földesúrnak, egyháznak adózva, egy helyben maradásával nemcsak fenntartotta a nemzeti vagyont, hanem a szó szoros értelmében is hagyományt képviselt, amikor a maga nemzedékeinek emlékezeetével és tanúskodásával pótolta az elveszett okmányokat. A 16. század egy-két forráshíre szerint az elhagyott pásztói apátság is a maga földbirtok-értékével jelentkezik. Eg}' 1549 körüli jegyzék említi, hog}' régóta az apátsághoz tartozik Pásztó városának déli fele két malommal a monostor mellett a Paszth patak partján, két Barátmái nevű hegynyúlvány és három birtokrész Csecsén. Egy részéből a luteránus prédikátor tartja fenn magát, más részét Heves megye bérli. 4 "Az apátság birtokait 1565 körül az egri vár javára foglalták le, az 1590-es évek elején pedig Pásztóy Gergely foglalta cl őket, de fiúgyermeke nem lévén, 1592-ben Pásztói Ferenc és Zsigmond örököseivel abban állapodott meg, hogy halála után birtokait leányai, vejei, nővére, illetve Ferenc és Zsigmond leszármazottai öröklik. Ezt a megegyezést 1592-ben Rudolf királlyal is megerősítette, állandósítva ezzel az elfoglalt apátsági javaknak a Pásztói-leszármazottak által történő birtoklását. " 5 így kerültek az apátság földjei a Plathy, Fráter és Fáy család birtokába; ezek Pásztói örökön a városnak is földesurai voltak a 17-18. században. De - amint már ez történni szokott - egy másik igénylő: az egri püspök nem nyugodott bele. Szuhay István, a király által kinevezett "választolt püspök", aki a török szemében királyi tisztviselő lévén nem tehette be a lábát a megszállt területekre, és ezért káptalanjával együtt Jászon és Kassán tartózkodott, 1599-ben két kanonokja útján a jászói hiteleshely előtt tiltakozott. Azok kijelentették, "hogy a pásztói apátság jogai és birtokai az egri püspököt illetik meg s a kegyúri jog is az övé. Ép ezért jogsérelmet látnak abban, 4. Adatok az egri egyházmegye történelméhez. I-IV. k. Szerk.: I-II. k.: KANDRA Kabos; III. k.: BALÁSSY Ferencz; IV. k.: LESKÓ József. Kiadja az Egri Egyházmegyei Irodalmi Egylet. Eger, 1885-1907. I. kötet, 3. füzet: Az egri főegyház Szent János könyve. Liber S. Johannis. Az egri főkáptalán magán levéltárában levő eredeti nyomán közzéteszi: KANDRA Kabos. Eger, 1886. 530. p. Idézi HERVAY, Ferenc L.: Repertórium Historicum Ordinis Cistcrciensis in Hungária. (Bibliotheca Cisterciensis, 7.) Roma, 1984. 131. p. Említi továbbá Soós a 16. század vége felé bevezetett luteránus concionátort, "aki 15S7-bcn a monostor mellett fck\>ő malom hasznából, tartotta fenn magát." SOÓS Imre: Képek a pásztói egyházközség és művelődés történetéből 1848-ig. (Tanulmányok Pásztó történetéből, 1.) Salgótarján, 1991. 7-48. p. (A továbbiakban: Soós.) 15. p. 5. SOÓS, 15. p. - (NB. Békefi szövegében "Pásztói", Soós pedig "Pásztóy" alakban írja a Pásztón földbirtokos, az oklevelekben "Pasztohi, Pasztohy, de Pazthoh, Pazthoy, Páztohy" írásmóddal szereplő család nevét.)
