Soós Imre; Lénárt Andor: Képek a pásztói egyházközösség és művelődés történetéből 1848-ig; Pásztó mezőváros kézműves (céhes) iparosainak története 1872-ig - Tanulmányok Pásztó történetéből 1. (Salgótarján, 1991)
Lénárt Andor: PÁSZTÓ MEZŐVÁROS KÉZMŰVES (CÉHES) IPAROSAINAK TÖRTÉNETE 1872-IG
Ha egy céhbeli mester vagy legény megbetegedett, s "a felebaráti szeretet és a keresztényi kötelesség úgy hozza magával", a többi céhbeliek vigyáztak rá és segítették. Ha nem volt elég pénze, hogy gyógyítássá magát, erre a célra a céhládából kaphatott. Ha meggyógyult és módja lett a kölcsönt visszafizetni, köteles volt azt a céhládába visszatenni. Ha pedig betegsége súlyosbodott, s nem volt remény a gyógyulásra, jelentenie kellett - ha mester a céhmesternek, ha legény a saját mesterének - a plébániára; nehogy lelki vígasz és gyónás nélkül haljon meg. A jelentés elmulasztásának büntetése két forint volt. A meghalt mester özvegyének mindaddig, míg férje nevét viselte, megengedték, hogy folytassa a mesterségét. A céh tartozott mellé a mesterséget jól értő legényt adni. Amikor azonban az özvegy a céhbeli mesterségen kívüli emberhez ment férjhez, "a mesterségnek üzése azonnal tiltva lesz neki". Amikor a céhmester felesége vagy gyermeke halt meg, annak temetésére is minden céhtagnak el kellett mennie. Erről való elmaradásért a mester 25, a legény 12 pénzt fizetett büntetésül. Az artikulusokban foglaltak pontos, szorgalmatos megtartásának biztosítására, hogy a céh dolgai rendesebben follyanak, és a "gonosz élet felbontassék és ellenben az jó erkölcsök behozattassanak", a földesuraságtól egy komisszáriust kell kérjenek, aki minden gyűlésen jelen lévén a céh dolgait egyenetlenség nélkül, csendben igazgassa együtt a céhbeliekkel. Mária Terézia 1777. szeptember 12-én írta alá ezt a pásztói csizmadiák és vargák részére megújított privilégiumlevelet. 50 8. Az I. Ferenc céhreformja utáni élet szabályai A 19. századi céhszabályváltozás I. Ferenc nevéhez fűződik. Vass szerint "a céheket, azok szabályait királyaink gyakran módosították. így II. József, Mária Terézia, I. Ferenc". II. József módosításával nem találkoztam a pásztói levelek közt. Mária Terézia rendszeresebbé, egységesebbé tette a privilégiumlevelek artikulusait. I. Ferenc pedig egyformává rendelte. Vass az 1817. évi céhszabályt azért tartja a korábbiakhoz képest jelentősnek, mert ez a szabó, szűrszabó, szűcs céhszabályzat "eredeti példánya" 51 Továbbá, hogy már sokkal rendezettebb, áttekinthetőbb. A nyelvezetét is könynyebbnek véli. A piros plüssbe kötött könyvről nemzetiszínű zsinóron, esztergályozott, korong alakú fadobozban királyi pecsét lóg. A könyv két első és két utolsó lapja vastag pergamen, amellyen tollal, kézzel írt, keretbe foglalt latin nyelvű bevezetés és záradékoló szöveg olvasható. Ebben ajánlja a király emlékezetébe mindazoknak, akiket illet, a levélben foglaltakat. Elmondja, hogy a szabó, szűrszabó és szűcs mesterek, akik a Heves megyei Pásztó városában egy gyülekezetbe egyesültek, azzal a kéréssel fordultak hozzá, hogy hagyná jóvá bizonyos cikkelyeiket, amiket elé terjesztettek. Azokat bizonyos sorrendbe szedve és magyar nyelven az alább írt rendben összeírva jóváhagyja s az említett mesterek és utódaik részére megerősíti. 50. ELTE Könyvtár kézirattára illetve DIV könyvtár 16.013. 1 sz., továbbá HML IV-6. 51. OL az Acta Mechanica et Liber Cehaliuni. VASS: 41-46. p.
