Soós Imre; Lénárt Andor: Képek a pásztói egyházközösség és művelődés történetéből 1848-ig; Pásztó mezőváros kézműves (céhes) iparosainak története 1872-ig - Tanulmányok Pásztó történetéből 1. (Salgótarján, 1991)
Lénárt Andor: PÁSZTÓ MEZŐVÁROS KÉZMŰVES (CÉHES) IPAROSAINAK TÖRTÉNETE 1872-IG
A céhmesterek tetészésük szerint büntethették az engedetlen mestereket, ha azok a gyűlésre vagy "bárminemű szükségletre nem mennének" a céhbehívó tábla láttára. Megparancsolták minden céhbeli mesternek, hogy "mesterségét igaz módon űzze. Nyolc szállal fonjon láncfonalat, huszonhat vetésűt. A láncfonalat teljesen fonja meg. .Aztán szőjje meg a posztót negyven végre, [amely] ványoltan huszonöt sing legyen." 45 Ha rövidebb lenne és kiderülne, hogy a munkában hibáztak, mulasztottak, rosszul, "hamisan" csinálták, a büntetés 4 forint. Szabályozták a gyapjúvásárlás rendjét is. Aki ebben a rendben zavart okozott, azt a céhmesterek két forintra büntették. Ha valaki már megalkudott a gyapjúra, és egy másik társa drágábban megvenné előle, az eladó köteles volt (miután az új vevő hamis tettét beismerte) az alku szerinti első összegért odaadni azt az először megalkudott mesternek. A céhmesternek joga volt az olyan szolgáló cselédet megbüntetni, akit gyapjú, vagy bármilyen lopáson értek, és az a lopott holmit eladta más mesternek. Azt is meg kellett büntetni, aki megvette a lopott árút. Hasonlóan, ha a feleség lopta meg mesterférjét és a lopott holmit eladta más mesternek. Aki férje tudomása nélkül vásárolt gyapjút vagy kész munkát, arra 5 forint büntetést róhattak. Azt a mestert, aki társával szemben illetlenül viselkedett, más jó hírnevét sértette, a céh előtt köteles volt "a jó nevet visszaadni". Aki a becsületes céh szabályait megszegte, annak 15 forint büntetés járt. "Szabad a céhmester uraknak a teljes becsületes céh engedelmével a legények munkájáért fizetni" a következő módon: a legény saját szerszámával és a maga élelmén elkészített egy végért egy forintot (aranyat) kapott, s szabadon készíthetett a legény gyapjút láncfonalnak. Az ilyen munkáért a mester 10 dénárt fizetett; a szövésért és verésért 10 dénárt, a láncfonal kimosásáért 20 dénárt, a mosott fonal szövéséért 10 dénárt, egy vég posztó megszövéséért 5 dénárt, a "posztó görgetéséért" 10 dénárt. Meghagyta a privilégiumlevél a céhmestereknek, hogy legyen gondjuk arra, hogyha valakit "az Úristen e világból kiszólít", minden társa kísérje el az "anyaföldig", és temesse el. Ha a temetésen való részvételt valaki elmulasztotta, 2 forint büntetést fizetett. Teljes hatalmuk volt a céhmestereknek azon céhtagok ellen, akik "fenyvest, kiUyát, és macskát merészelne]}^ bántani". Az ilyen nem méltó, hogy iparát űzze, amíg vétkét meg nem vizsgálta a céh, s el nem döntötte, hogy dolgozhat-e tovább? Ha visszafogadták, a céhbeállás díját újra meg kellett fizetnie. Meghagyták a céhmestereknek, hogy a vásár idején a városba szállított gyapjút a céh engedélye nélkül sem a mestereknek, de különösképpen a kupeceknek, zsidóknak nem volt szabad megvásárolniuk. Mert ezektől ("a zsidóktól, kupecektől, mesteremberek rablójától'^ vissza megvásárolni a gyapjút, "drágaságot hoz a szegény emberre". A céhmestereknek joga volt megbüntetni az olyanokat is, akikre "vád esik, amely a becsületes czéh ellen lenne". Azokat, akik az artikulusok ellen, vagy ezen kívül az Úristen, a céh, vagy valamelyik céhtárs, jó ember ellen vétenének, szintén megbüntették. 45. Sing = hosszmértek, a bécsi rőf 4/5 része = 0,622 m. Vég = felgöngyölt szövött anyag egysége, mely a textil fajtájához képest változó hosszúságii (30-40 m).
