Soós Imre; Lénárt Andor: Képek a pásztói egyházközösség és művelődés történetéből 1848-ig; Pásztó mezőváros kézműves (céhes) iparosainak története 1872-ig - Tanulmányok Pásztó történetéből 1. (Salgótarján, 1991)
Lénárt Andor: PÁSZTÓ MEZŐVÁROS KÉZMŰVES (CÉHES) IPAROSAINAK TÖRTÉNETE 1872-IG
A legényeknek a céhtől "levelet köll váltani", hogy "ők is tudják minden jutalmokat és béröket". Nekik is a céh törvényei szerint kellett élniök, egymást meg kellett becsülniük. Akinek viselkedése az atyamesternek nem tetszett, azt édeme szerint megbüntethette. A céhbeli mestereknek is volt külön ládájuk, jegyzőjük (nótárius), évi fizetéssel. Ha valaki a mesterek közül mestertársával nézeteltérésbe került, ("mestertársával megháborodik") először a céh előtt keresett döntést. Csak akkor mehettek a bíróhoz, ha nem sikerült ott a nézeteltérést eloszlatni, a vitás kérdést megoldani. Ha másként cselekedtek, a büntetés egy forint volt. Ha az inas, miután jámborul kitöltötte a tanuló esztendeit, s a gazdája felszabadította, tartozott az inas a felszabadításáért 3 forinttal. így "felszabadulva a mestersége", akármelyik mester elfogadhatta. A sokadalmakkor a céhmesterek ellenőrizték a mesterek műveit, s ha avatatlan posztóból készített ruhákat, vagy szabásban, varrásban hibát találtak a mesterek művében, azokat a céh elé kellett vinniök, meg kellett mutatni a többi mesternek is, és a hibáért a mestert meg kellett büntetni. A céhbeli mesterek két inast, két mesterlegényt tarthattak, s ha "tábla mestert' 42 fogadott valaki, annak heti bére 20 dénár volt, s a foldozásnak is övé volt a fele. Ha pedig a mesterlegények közül valaki a mesterséget nem céhes helyen gyakorolta, nem állhatott addig a céhbe amíg egy évet nem szolgált céhes mesternél, és nem tett le 6 forintot. Ennek fele a céhé, fele a mesteré lett. Aztán a "mestersége meg próbáltatván, az Czéh tagja lehe"-tett. Ha Pásztó városában céhen kívüli mester munkálkodott és rajtakapták, attól a ruhát, amelyet kezében találtak, elvehettek, s megbüntethették. Az elkobzott érték fele a városé, fele a céhé lett. Az esztendőnként szokásos sokadalmakra kontár helyről is jöhettek szabó és szűcs mesterek. Ezek minden vásárkor 3 forintot fizettek a céhnek, amíg a céhbe be nem álltak. A céhes helyről jött mesterek ugyanakkor csak 12 dénárral tartoztak "úgy mint hely pénzzel". 43 6. A csapó és posztós céh 1748. január 10-én erősítették meg a pásztói posztós céh privilégiumlevelét Pásztó város földesurai: a ciszterci apátság superiorja Pater Ferenc, valamint Zay Sándor özvegye, Gothard Susanna és Vályi Sámuel. A húsz pontból álló privilégiumlevél már nem volt annyira részletes mint a korábbiak, bár ez is kellőképpen szabályozta a céh életét. Megszabta az inasok, a szolgák (segédek), a mesterek tevékenységének rendjét, és a hétköznapok életrendjét is. Az előző századi megfogalmazásnál rövidebb, összefogottabb. Ez is szabályozta a vallásos tennivalókat, az inasszegődtetést, a felszabadítás körülményeit. Sokkal precizebben 42. Szövétnek = fáklya. Gyra = súlymérték. Táblamester = önálló műhellyel nem rendelkező mester, aki mester létére mint a legények, más műhelyébe szegődött munkára. 43. HML XV-7/15., illetve VASS 38-40. p.
