Soós Imre; Lénárt Andor: Képek a pásztói egyházközösség és művelődés történetéből 1848-ig; Pásztó mezőváros kézműves (céhes) iparosainak története 1872-ig - Tanulmányok Pásztó történetéből 1. (Salgótarján, 1991)
Előszó
Előszó 1984-ben Pásztó akkori állami- és pártvezetése felkérésére egy tíztagú szerkesztőbizottság alakult, hogy lépéseket tegyen a "város történetének megírása és kiadása érdekében." Az elhatározást rövidesen tett követte. Az áprilisi első szerkesztőbizottsági ülés egyetértett azzal a gondolattal, hogy a város történetének tudományos feldolgozása kezdődjék el, azonban azt az elképzelést, hogy első nekifutásra a városról összefoglaló mű szülessen, elvetelte. A résztvevők annak, a többek által hangsúlyozott véleménynek szavaztak többséget, amely tanulmánykötetek megjelentetését szorgalmazta, mondván: a kutatás mai állása még nem teszi lehetővé egy napjainkig elmenő szintézis elkészítését. Vagyis másképpen fogalmazva: nincs szükség arra, hogy az elmúlt évszázadokról egy elnagyolt, az utóbbi negyven egynéhány évről pedig dicshimnuszokat zengő képet fessünk. Városmonográfiát csak azt követően szabad íratni - vélekedett a bizottság - ha előbb a történettudomány legkorszerűbb módszereit alkalmazva műhelytanulmányok egész sora készül el, s ezek legjobbjait füzetekben, tanulmánykötetekben megjelentetjük. Ezáltal a város története iránt érdeklődők a majdani monográfia elkészültéig is alapos, tudományos igényű és egyben közérthető információkhoz juthatnak. Ezt követően felgyorsultak az események. Rövidesen elkészült tíz tanulmánykötet tematikája, amely a város történetét egyrészt kronologikusan, másrészt pedig tematikusán kivánta feltárni. Júliusra az első három tanulmánykötet szerzőinek felkérése is megtörtént. Ekkor még úgy látszott semmi akadálya nem lesz annak, hogy 1990-re a tizedik, egyben az utolsó tanulmánykötetet is kezünkbe vehessünk. Sajnos korai volt az örömünk, mert 1986-ra a kezdeti lelkesedés elmúlt, pedig 1985 végére már két tanulmány el is készült. Közben a felkért szerzők közül ketten el is távoztak közülünk. Szerencsére Lénárt Andor - a salgótarjáni Gépipari Technikum volt tanára, a Nógrád Megyei Forradalmi Nemzeti Bizottság volt titkára, akit ezért a "bűnéért" 12 év börtönbüntetésre ítéltek - még elkészült tanulmányával. Dolgozata jelen kötetben olvasható. Rajeczki Benjáminnak - a város európai hírű tudósának - kézirata viszont torzóban maradt, mivel váratlan halála megakadályozta volt rendje történetének befejezését. Ekkor már-már úgy nézett ki, hogy ez a kezdeményezés is arra a sorsra jut, mint sok-sok hasonló az elmúlt 40 évben: a nemes ötlet megfeneklik a bürokrácia útvesztőin. Végül is a rendszerváltás eredményeként hatalomra került új önkormányzat ismét felkarolta a tanulmánykötetek ügyét, s így lehetőség nyílt az elkészült két tanulmány megjelentetésére. Ezek közül a Soós Imréé - egyébként Ő volt több mint 30 évig a Heves Megyei Levéltár főlevéltárnoka, majd igazgatója - a város oktatásának történetét, a Lénárt Andoré pedig a város kézművesiparának, kézművességének történetét mutatja be a 16-19 század között. Ma talán azt mondhatjuk szerencsés is, hogy ez a két tanulmány készült el legelőször, hiszen a város szempontjából ma talán az egyik legfontosabb kérdés, hogy az új önkormányzat iskolahálózatát milyen mértékben tudja a kor követelményeinek
