Soós Imre; Lénárt Andor: Képek a pásztói egyházközösség és művelődés történetéből 1848-ig; Pásztó mezőváros kézműves (céhes) iparosainak története 1872-ig - Tanulmányok Pásztó történetéből 1. (Salgótarján, 1991)

Lénárt Andor: PÁSZTÓ MEZŐVÁROS KÉZMŰVES (CÉHES) IPAROSAINAK TÖRTÉNETE 1872-IG

"Feleségemnek" Lénárt Andor PÁSZTÓ MEZŐVÁROS KÉZMŰVES (CÉHES) IPAROSAINAK TÖRTÉNETE 1872-IG 1. A középkor kézműveseiről Pásztó város kézműves ipartörténet kutatójának nem áll olyan teljesen rendelkezésére (mint Eger vagy Gyöngyös esetében) a város magisztrátusának, tanácsának jegyzőkönyve, melyben a rendelkezések, határozatok, kérések, törvénykezések, adásvevések írásos anyagát találhatjuk meg. Ha ezek hiánytalanul megőrződtek volna, most könnyebben és teljesebben össze lehetne állítani a város, s benne a földművesek, iparosok, kereskedők hétköznapi életét. Pásztó kézművesei esetében ezért a királyoktól, a királynőtől, a földesuraktól jóváhagyott céh privilégiumlevelckből következtethetünk életük, hétköznapjaik történetére. Ezek a szabályrendeletek, s a város történetével kapcsolatos irodalomban talált egy-egy mozzanat az, mely utal a kézművesek életérc s ezáltal kapcsolódik a mezőváros életéhez. Segítve ezáltal a megismerést, a napi élet elképzelhetését. Pásztó mezőváros kézműipartörténetének összeállításánál sok nehézséggel kellett megküzdenem. Szerettem volna elkerülni, hogy a leírtak sematikusak legyenek. A céhekről a köztudatban meglévő elképzeléseknél és ismereteknél többet szerettem volna nyújtani, még egy ilyen kis település iparos életéről írva is. Arra, hogy minden kor gazdasági és politikai helyzetéről kerek és teljes képet tudjak adni, nem gondolhattam. Pásztó város történetéről az irodalomban tulajdonképpen két használható, tartalmasabb, összefoglaló munka áll rendelkezésünkre. Az egyik Vass József Pásztó története 1939-ből. Ennek egy fejezete foglalkozik a város céhes életével. A lelkes amatőr népszerűsítő, sok szeretettel megírt tanulmányának forrásanyaga meglévő iratokból állt össze. (Számára ezek akkor még hozzáférhetőek voltak a községházán, az ipartestületnél, és magánosoknál.) A másik Békefi Rémig három kötete a pásztói ciszterci apátságról nemcsak terjedelemben, de tartalmában, forrásanyagában is jelentős, tudós munka, hiszen a zirci ciszterci levéltárnak a pásztói apátságra vonatkozó bőséges, teljes anyaga rendelkezésére állt, s ő használta is azt. Azonban ő természetesen az apátság életére, birtokviszonyaira, a kolostorra, annak belső rendjére vonatkozóan írt elsősorban, vagyis az apátság történetét rajzolta meg. A mezővárossal így érthető módon csak keveset foglalkozott. Még egyházi ügyekben is csak akkor, ha a világi plébánia és a kolostor között támadt ellentétekről szólt, s valamely helyiség, templom vagy birtokrész, a malom vagy más jövedelem kapcsán a