Soós Imre; Lénárt Andor: Képek a pásztói egyházközösség és művelődés történetéből 1848-ig; Pásztó mezőváros kézműves (céhes) iparosainak története 1872-ig - Tanulmányok Pásztó történetéből 1. (Salgótarján, 1991)
Soós Imre: KÉPEK A PÁSZTÓI EGYHÁZKÖZSÉG ÉS MŰVELŐDÉS TÖRTÉNETÉBŐL 1848-IG
tehát nem termel, hanem szakmánnyal, nyári idénymunkával keresi meg sovány betevő falatját, s ezt nem hajlandók a maguk és gyermekeik szájából elvonni és búzapárbérként a kántornak leadni. Ellenben bora majdnem mindegyiknek van, mert vagy rendelkeznek saját szőlőfölddel, vagy pedig más szőlőbirtokosnál vállalt vincelléri vagy egyéb szőlőbeli munkáért borral fizetnek nekik. Ezért hogy a felzúdulás el ne mérgesedjék, Miller plébános oly kompromisszumos megoldást javasolt, mely szerint a búzapárbért a város váltsa meg évi 100 Ft-on, a borpárbért pedig továbbra is természetben fizessék a házaspárok. Ezt a megoldást a püspök helyben hagyta és 1788ban kötelezővé tette. Papp Mihály helyébe felfogadták ugyan Gáborvig István kemencéi (Nagyhont megyei) iskolamestert, a fentebb említett hasonnevű tiszttartónak unokaöccsét, de a párbérvita elültével Papp Mihály folytatta működését 1820-ig." Iskolamesterek voltak: 1713-ban egy ismeretlen nevű, aki egyben orgonista is; 1746-ban Vass György-, 1766-ban Moharay Mátyás; 1771-től 1820-ig Papp Mihály; közben 1787-ben rövid ideig Gáborvig István; 1820-tól 1847-ig Hegedűs Mihály; ezután fia, Hegedűs István. Segédtanítók voltak: 1766-ban egy ismeretlen nevű; 1811-ben Latzkó József 20 éves; 1824-ben Farkas János; 1828-ban Kormos János 21 éves fiatalemberek. Leánytanítók voltak: 1811/16-ban Tóth Katalin érettkorú hajadon; 1824-ben Fürst János; 1828-ban özv. Rozmaring Ferencné; 1857-ben Oláh János. A beiskolázás számadatai a 19. század első felében is kedvezőtlen képet mutatnak: év iskoláskorú iskolába jár fiú leány összesen fiú leány összesen 1804 ? ? ? 62 35 97 1816 ? 0 352 82 ól 143 1820 256 297 553 ? 9 1823 ? 9 ? 136 112 248 1852 ? ? 524 130 105 235 1823-ban az iskolába járó 136 fiú közül 4 volt nemesi származású, 22 polgári (iparos), 110 jobbágy, zsellér, szakmányos szülők gyermeke. 100 A iskolaépület. A tanuk vallomása szerint a város a 17. század végén a rezidencia kerítésén kívül a régi kőkapu mellé egy kis faházat épített iskola céljaira. 1693-ban Jászberényi, majd Terenney plébánosok "nagy kényelmetlenséggel" ebben az iskolaépületben kényszerültek lakni, mígnem Zolnay halála (1702) után Terenney visszaköltözhetett a régi plébániára. 1705 körül ebbe "a régi kőkapu mellett lévő nem nagy házba ugy mint akkor város oskolájába" járt egy meghallgatott tanú. 101 Az 1746. évi püspöki egyházlátogatás idején a kántor és oskolamester ugyanazon jó házban lakott. 1766-ban is szilárd anyagból volt az iskolamester háza, vele összefüggött az iskolai tanterem, melyben segédtanítója oktatta az iskolás gyermekeket. 99. EFL. AV. 1728. sz. 100. EFL. Parochialia Pásztó 699/1823. sz. 101. BÉKEFI: III. 266-267. p.
