Soós Imre; Lénárt Andor: Képek a pásztói egyházközösség és művelődés történetéből 1848-ig; Pásztó mezőváros kézműves (céhes) iparosainak története 1872-ig - Tanulmányok Pásztó történetéből 1. (Salgótarján, 1991)
Soós Imre: KÉPEK A PÁSZTÓI EGYHÁZKÖZSÉG ÉS MŰVELŐDÉS TÖRTÉNETÉBŐL 1848-IG
de külön szakként szerepelt már a könyvleltárban a történelem, a földrajz, a vegyes világi tárgyak köre is, s ezekből a jó pap holtig tanulhatott és a híveivel való érintkezésben taníthatott is. A lelkipásztorkodással kapcsolatos teendőket Barkóczy püspök 1749-ben egy statútumban dolgoztatta ki, melyet azután utóda, Esztcrházy 1767-ben megerősített és az egri püspöki nyomdában Statuta Dioecesis Agriensis cím alatt könyvalakban is kiadatott. Ez a kis rendszabás a plébános teendői közé sorolta többek között a betegekkel, árvákkal, özvegyek, menházak, kórházak ápoltjaival való törődést, felhívta a figyelmet a konfraternitásoknak nevezett hitbuzgalmi egyesületek és céhek működésében jelentkező jó és rossz lehetőségekre, előírásokat adott a plébános magatartásáról, továbbá a plébánia anyagi ügyeinek intézéséről, a templom, a paplak, az iskola karbantartásáról. 1805-ben Fuchs érsek egy ismeretlen nevű francia szerzőnek az egyházközség vezetéséről írt könyvét latinra fordítatta és Nagyszombatban két kötetben "Methodus recte gubemandi parochiom" címmel kiadatta. Ez a kiadvány lelkére köti a plébánosoknak az állandó olvasást, tanulást, a teológiai könyveken kívül az egyháztörténeti és prédikációs kiadványok, meg a katekizmus kitartó tanulmányozását. A prédikáció a szentírásra támaszkodjék, ne legyen világias, akadémikus bölcselkedés. A szószéken ne adjon elő betanult, előregyártott prédikációt, mert a hallgatók elunják. Ezt a könyvet is Fuchs érsek adományozta a plébánia könyvtárának, 20 másik művei együtt. A plébánosok rendtartását egyébként az egyházmegyei zsinat szokta kidolgozni. Azonban az egri egyházmegyében a Lósy Imre püspök által 1635-ben összehívott zsinat óta háromszázéves kihagyás után csak 1931-ben tartottak újabb egyházmegyei zsinatot. Ennek hiányát kivánták pótolni a fentemlített püspöki-érseki rendszabások, egyházmegyei statumok, körlevelek és módszertani kiadványok. Pásztón nem lévén kegyúr, a püspök szabadon adományozta az egyházat, de "a püspökök kegyes tekintetbe vévén Pásztó várossá lakossainak mind a Parochia, mint az Isten templomai iránt rendkivöl való buzgóságokat, megengedni méltóztattak, hogy uj lelki pásztort esedező levelek által kérhettek magoknak". 1810-ben a megürült plébániára a város tanácsa és az egész egyházközség a dorogházi plébános kinevezését kérte az érsektől, de mindjárt azzal is fenyegetőzött, hogy ha mást nevez ki az érsek, akkor a paplak tatarozását nem vállalják és a neki nem tetsző papért fogatot sem küldenek. Az érsek erre megrovásban részesítette a pásztói hiveket, mert bár prezentálási joguk nincs, mégis ők szeretnék megszabni, ki legyen a plébánosuk. Az érsek talán csakazértis - nem a dorogházi papot nevezte ki ide, hanem mást. 80 Plébánosok 1706-tól 1 1706. augusztus 26-tól 1708. október 24-től 1711. június 17-től 1713. márcuis 10-től 1714. június 7-től l-ig: Váraszóy Mátyás Foglár György Vinkler András Bánóczy János Bakabányi János 80. EFL. Parochialia Pásztó 1843/1810. sz.
