Soós Imre; Lénárt Andor: Képek a pásztói egyházközösség és művelődés történetéből 1848-ig; Pásztó mezőváros kézműves (céhes) iparosainak története 1872-ig - Tanulmányok Pásztó történetéből 1. (Salgótarján, 1991)
Soós Imre: KÉPEK A PÁSZTÓI EGYHÁZKÖZSÉG ÉS MŰVELŐDÉS TÖRTÉNETÉBŐL 1848-IG
a szerzetbe lépő világi pap is köteles elvégezni, függetlenül rangjától. 1698. március 22-én két wellehradi rendtag - Nezorin Flórián és Majetinszky Vencel - meg is jelentek Pásztón. Zolnay viszont nem jutott el a w Jlehradi noviciátusba: "nemsokára megbetegedvén, magát Gyöngyösre az borbélyhoz vitette, ahol meg is holt" 1702. május 5-én, a gyöngyösi ferences kolostorban. 37 Zolnay András 1691/92-ben plébános hiányában a mezőváros polgárai számára mint "Feő-Plebanus" teljesített szolgálatot és lelkipásztori teendőit ekkor még a városi elöljáróság megelégedésére látta el. De "gyakor utazási végett débite" - kellően "nem administrálhatván az plébániának terhét", Fenessy egri püspök utasítására 1693 májusában behozták plébánosnak Jászberényi Pál Istvánt. Utóbbi felett Zolnay apátúri jogokat szeretett volna gyakorolni: "Plébánost hoztam be áztat tülem függni kívánom ... Azhol az Apáturak resideálnak, a plébánosok és hívek felett püspöki jurisdiciioval élhetnek". Fenessy püspök erélyesen tiltakozott saját püspöki joghatóságának ilyen csorbítása ellen, Jászberényinek pedig távoznia kellett. 1694-ben "Pater Jászberényi Pál Uram Nagyságod [Fenessy] dispositioja szerint más helyre szándékozik". 1696. április 3-án "Pásztó városának Birái, Tanácsi és Lakossí" ezeket írták a püspöknek: "Egész esztendő forgása alatt Plebanus nélkül kellett lennünk, mivel Pater [Jászberényi] Pál Plebanus Urunk Apáturunktul tovább köztünk nem maradhatott. Amely miatt az áhitatosságnak gyakorlása igen kisebbedik". Most már a hívek is tiltakoztak a plébánosi javadalomnak Zolnay által történő kisajátítása ellen: "Apátur Uramot Plebanusunknak ismerni nem akarjuk. Ha Templomunkbul kirekeszt is eő Kegyelme, készebbek leszünk csak közönséges háznál is Plebanusunkkal az Isteni Szolgálatot végben vinnünk"?^ A pásztói hívek egy évtizeddel a "pusztulás" után nehezen tudták a plébános élelmét biztosítani, ezért kellett a "dézmát a szegénységen kényszerítve" megvenni. 1696. április 5-én Zolnay "súlyos nyavalyái miatt két- vagy háromfelé nem szolgálhatván", arra kérték a püspököt: "Méltóztassék ezen szegény helységnek jövendőbeli plebanussáról provideálni ... és megh parancsolni, hogy az Plebanusnak eltartásában és fizetésének megh adásában szorgalmatosabbak legyenek, mert másként el nem élhet közöttük". Zolnay erre az időre felhagyott a plébános feletti jurisdictio követelésével: "nem akarok Méltóságos Urammal szemben ugranom". 1696. augusztus 6-án a hívek Szárhegyi főesperestől kértek papot, mert még mindig "igen lelki pásztor nélkül" voltak. Végre 1696. október 8-án a püspök ideküldte plébánosnak Terenney Mártont. Csak ettől kezdve vált folyamatossá a plébánosok működése, de az anyakönyvek vezetését elődei már 1693-ban megkezdték 39 A plébánosok névsora 1691-1706 között a következő volt: 37. BÉKEFI: I. 120. p. - EFL. AV. 1729. sz. 38. EFL. AV. 1727. és 1729. sz. - BÉKEFI: I. 537., 582. és 589. p. - Pásztói plébánia 1696. évi irata. 39. EFL. AV. 1729. sz. - Pásztói plébánia 1696. évi irata. 1691/92 1691/92 1693/94 1694/95 1696-1706 Zolnay mint főplébános Csapi Benedek és Nagy András Jászberényi Pál István Zolnay apát mint plébános Terenney Márton