Soós Imre; Lénárt Andor: Képek a pásztói egyházközösség és művelődés történetéből 1848-ig; Pásztó mezőváros kézműves (céhes) iparosainak története 1872-ig - Tanulmányok Pásztó történetéből 1. (Salgótarján, 1991)

Soós Imre: KÉPEK A PÁSZTÓI EGYHÁZKÖZSÉG ÉS MŰVELŐDÉS TÖRTÉNETÉBŐL 1848-IG

(Az itt közölt évszámok nem a plébánosi működés időtartamát, hanem csak a nevek előfordulásának évét jelentik.) A pusztulásban (1682-1688). 1668-ban a fülcki vár hadnagya, Szőch Márton gyaloghajdúival Pásztón garázdálkodott, a katonák lerészegedve raboltak, öldököltek. A pásztóiak tehát "parasztvármegyét", vagyis fegyveres önvédelmi csoportot szerveztek, a rablók után nyomultak, akik erre visszafordultak, megrohanták a védekező pásztóiakat, köztük olyan öldöklést végeztek, hogy az egykorú feljegyzés szerint "keresztény ember irtózik ennek csak hallatára is"?

1 Az 1670-es években a bújdosómozgalom, majd Thököly felkelése idején erősen megfogyatkozott Pásztó mezőváros lakossága. Lakói 1675-ben a keresztény rabok fuvarozásának terhei miatt, 1678-ban a török adó miatt panaszkodnak és a magyar részre fizetendő közadók elengedését kérik. 1679 szeptemberében Thököly kurucai és a labancok Pásztó környékén csatár óztak egymással. 1682 szeptemberében a Fülek ostromára felvonuló török tábor egyrésze Pásztón szállásolt. Az ekkor elkövetett erőszakosságok és rekvirálás elől elmenekült a város népe: "Amidőn az kereszténység vérét szomjúhozó Ellenség és Pogánság Vég-Fülek vára megvételére igyekezett, szegény városunk pusztulásra jutott"?

8 A lakosság szétszéledt, plébánosuk is velük távozott. Három évig puszta volt a település. Buda várának visszafoglalása után, 1686 őszén kezdett a nép visszatelepedni. De rövidesen újból menekülnie kellett, mert 1686 nyarán a Mátraalja, Hatvan és Pásztó környéke felszabadult ugyan a török uralom alól, de ekkor meg a győztes német birodalmi katonaság beszállásolásával járó szenvedések, meg a kivetett terményadók és rekvirálás elől kényszerült a lakosság az erdőkbe, szomszédos falvakba húzódni. 1686 végén Pásztón nem volt adófizető. 1688 júliusában Borcsiczky János kamarai adószedő jelentése szerint Pásztó még mindig elhagyott, puszta föld, "terra desotata"?

9 Az 1687-1688. évek is "azpusztulásban" teltek el.

30 Az adófizető lakosság 1688 végén kezdett visszatelepedni: "Amikor az pusztidás után haza szállottak volna, Vay Ádám részire való Ispány mint urak földén építette az Káposztás malmot". Újra működni kezdett a városi elöljáróság, 1692-ben a városi főjegyző és esküdt több kiadványt bocsátott ki. 1691/92-ben volt már plébánosuk is: Csapi Benedek, majd Nagy András.

31 Az 1696. évi országos összeírás során 31 telkesjobbágyot, 26 házas és 10 hazátlan zsellért, továbbá számos, földingatlannal nem rendelkező háztartást találtak Pásztón.

32 Zolnay András apát és plébános (1690-1702. Zolnay András a nagyszombati egyetemes szemináriumban végezte el teológiai tanulmányait. Előbb a hárskúti, illetve a fülekpüspöki plébániát látta el, majd Pásztón működött plébánosként Budának 1686. évi visszafoglalása előtt: "hat esztendeig itt laktomban bírtam [a Monostor-malmot]". 27. SZEDERKÉNYI: III. 273. p. 28. NML. Pásztói Hirdetések könyve 23. p. 29. BÉKEFI: I. 517. p. 30. BÉKEFI: I. 15., 572. p. - BOROVSZKY: 537-538. p. - Pásztói plébánia 1748. évi irata, tanúvallomás. 31. BÉKEFI: I. 528., 438-540. p. 32. BÉKEFI: I. 389-391. p.