Soós Imre; Lénárt Andor: Képek a pásztói egyházközösség és művelődés történetéből 1848-ig; Pásztó mezőváros kézműves (céhes) iparosainak története 1872-ig - Tanulmányok Pásztó történetéből 1. (Salgótarján, 1991)
Soós Imre: KÉPEK A PÁSZTÓI EGYHÁZKÖZSÉG ÉS MŰVELŐDÉS TÖRTÉNETÉBŐL 1848-IG
A mezővárosi kiváltságok élvezetében az uralkodók 1475-ben. majd 1494-ben is megerősítették Pásztó lakóit. A város plébánosa 1395-ben az akkori földesúri családnak tagja, Pásztói (Kazai) Kakas Miklós, nagyképzettségű ember, akit Bolognában szenteltek pappá. 8 1421-ben Benke Gábor plébános restauráltatta és meszeitette a plébániatemplomot. 1459-ben az István nevű plébános mellett György és Pál nevű két káplán, továbbá egy Bertalan nevű altarista, vagyis a Szentlélek-templom oltárjavadalmából élő egyházi személy működött a lelkipásztorkodásban. 1444-ben a kőtemplom torony nélkül áll, körülötte temető van. 1444-ből a Hatvani utca és Magyar utca neve ismeretes. Mátyás király 1461. szeptember 22-én Pásztóról keltezi egy oklevelét. A város harmadrésze ekkor a Kazai Kakas nevű földesúri családé, egy másik birtokrész a guthi Országh családé, a harmadik az apátságé. Kazai Kakas Gyula, akit jeles és bátor katonának ismertek, 1417-ben 47 Ft-ért megvásárolta Budai Miklós pásztói fürdőházat. 9 A mezőváros a középkor végén Heves vármegye egyik legnépesebb települése volt, benne mezővárosi-plébániai iskola működött intézményes keretek között. A mezővárosi-plébániai iskola, a klerikusképzés középkori színtere, a 15-16. században is alsófokú oktatási intézménynek számított. A középszintet a káptalani iskola képviselte, míg a kolostorokban a leendő szerzetes rendtagok képzésére alakított kolostori iskola működött. A legmagasabb képzést a teológiában és jogtudományban a külföldi és hazai egyetemek nyújtották. Bár faluhelyen ritka volt a magasabb tanulmányokat végzett pap, mégis a népesebb, jövedelmesebb mezővárosokban miként Pásztón is - nem egyszer találkozunk káptalani iskolában, vagy éppen külföldi egyetemen kiképzett, nagyműveltségű plébánossal. Ez utóbbiak rendszerint nemes, birtokos családok gyermekei voltak, ugyanis a felsőfokú taníttatás költségeit csak ezek részére tudta a család biztosítani. A mezővárosi-plébániai iskolában vagy maga a plébános, vagy olyan világi iskolamester tanított, akit az egyházközség, illetve a város fogadott fel a plébános jóváhagyásával. Az iskolamester a plébános felügyelete alatt működött, annak asztalánál étkezett, a város pedig pénzbeli és terménybeli járandóságot biztosított számára. Nagyobb mezővárosokban a kántori-iskolamesteri teendőkkel túlterhelt kántor mellé segédtanítót, némelykor főhivatású orgonistát fogadtak fel. Bár a városi uton fejlődő helységek, mezővárosok iskoláiban a 15-16. században is a pappászenteléshez megkívánt ismeretek közlése volt az alapvető iskolai feladat, mégis a városi iskolába most már több vonatkozásban is bevonult a világi elem: egyrészt világi - esetleg paraszti - rendű pedagógusok is oktattak már a plébános vezetése alatt, másrészt a tanulók között a mezővárosi polgárok gyermekei mellett megjelentek a környéken lakó köznemesi családok gyermekei is. Emellett lényeges új vonása volt a mezővárosi-plébániai iskolának, hogy az iskolai oktatás műveltségtartalma a 15-16. században világi elemekkel gazdagodott, részben világi színezetűvé is vált, vagyis a korábbi klerikusképzés mellett most helyet kapott a tananyagban a literátusképzés követelménye is. A literátus, a deák szó ebben az időben annyit jelent, 8. BÉKEFI: I. 247. p. 9. BÉKEFI: I. 160. p.
