Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)
HATALOM, BIRTOK ÉS HARC A RÉGMÚLT FORRÁSAIBAN - Papp Imre: A királyi hatalom és a parlamentek Franciaországban a 18. században
Lajos jelenlétében sem volt hajlandó bejegyezni. Ezért a szabályszegésért tagjai 1787 augusztusától rövid száműzetésben részesültek. 55 Az 1787 októberében visszatérő parlament és a kormányzat közötti egyezkedés nem sok eredménnyel járt. A kölcsönök felvételéről szóló királyi rendelkezést a párizsi parlament csak a király jelenlétében, azzal a feltétellel volt hajlandó bejegyezni, ha az uralkodó kihirdeti az általános rendi gyűlés összehívásának dátumát. A kormányzat válasza kemény volt: 1788 májusában XVI. Lajos visszavonta a párizsi parlament felülvizsgálati és óvási jogát. 56 Ezt megelőzve a parlament közzétette a királyság alaptörvényeit, benne a sarkalatos pontot, hogy új adót vagy adórendszert csak az általános rendi gyűlés beleegyezésével lehet bevezetni. A párizsi parlament elleni lépés miatt az összes vidéki parlament és tartományi rendi gyűlés tiltakozott, amelyet több városban utcai zavargások kísértek. XVI. Lajos kormányzata meghátrált, a király 1788. augusztus 8-án bejelentette, hogy 1789. május l-re összehívja az általános rendi gyűlést. 57 1788 szeptemberében a párizsi parlament is visszakapta jogait, mivel az előkelők gyűlésével együtt volt hivatott javaslatot tenni a királynak az általános rendi gyűlés összehívásának és ülésezésének mikéntjéről. Mindkét arisztokrata testület az 1614-es szabály (ekkor ülésezett utoljára az általános rendi gyűlés) alkalmazását javasolta. Ezek szerint az azonos létszámban képviselt három rend külön kamarában ülésezik, és külön szavaz. Javaslatával a parlament a közvélemény előtt elveszítette népszerűségét, ugyanis 1788-ban már új képviseleti eszme volt terjedőben, amely a harmadik rendnek dupla létszámú képviseletet javasolt. A nézetkülönbséggel a parlamenti arisztokrácia és a szélesebb rétegek királyi hatalommal szembeni eddigi egysége felbomlott. Az arisztokrácia, különösen a parlamenti arisztokrácia 1787-88-as lázadása végül is sikerrel járt, mert megroppantotta a válságban lévő kormányzat gerincét. Ugyanakkor, szándéka ellenére, utat nyitott a tényleges forradalomnak, amely az abszolút királyi hatalomnak és a parlamenteknek egyaránt a vesztét hozta. 58 55 FURET 1996. 58. p. 56 French Revolution 1966. 26-28. p. 57 MOUSNIER 1980. 640. p. 58 SOBOUL1974. 99. p.
