Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

HATALOM, BIRTOK ÉS HARC A RÉGMÚLT FORRÁSAIBAN - Papp Imre: A királyi hatalom és a parlamentek Franciaországban a 18. században

rály pedig száműzetéssel. Az ellentéteket XIV. Benedek pápa csendesítette le 1756-ban azzal, hogy enyhített az Unigenitus bulla kitételén: mindenki katolikus, aki nem száll szembe nyíltan az egyházzal (a janzenisták mindig katolikusnak vallották magukat).

41 1718-ban a párizsi parlament és a nagyobb vidéki parlamentek az udvar bizalmát élvező skót származású bankár, Law papírpénz bevezetése ellen léptek fel, és csak lit de juctice-szel engedelmeskedtek. 1749-ben a huszad adó tervezettel, 1756-ban a második huszad kivetésével szálltak szembe a parlamentek, de ezekben az esetekben is a királyi akarat kerekedett felül.

42 A kudarcok és a bíráskodást ért kritikák ellenére a parlamentek igen népszerű intézmények lettek a század közepétől, különösen az adóemelésekkel szembeni magatartásukkal. A parlamentek körében elterjedt Le Paige, a párizsi parlament ügyvédjének felfogása, mely szerint sokáig csak egy parlament, a párizsi létezett. A vidéki parlamentek ebből alakultak ki, így végső soron csak egy parlament van a monarchiában, a vidékiek csupán kihelyezett részek. A teória a parlamentek közötti szorosabb politikai együttműködésre sarkallt. 1770-ben azonban rendelet tiltotta meg a parlamentek politikai együttműködését.

43 A parlamentek az 1750-es évektől jogaik bővítésére törekedtek. Véleményt kezdtek formálni az egész politikai berendezkedésről, olykor önkényesnek nyilvánítva a miniszteri és az intendánsi kormányzást. Az adóztatás kapcsán rendszeres és nyilvános költségvetést követeltek, hogy takarékosságra lehessen ösztönözni a kormányzatot. Valójában az uralkodó és a hagyomány csak egy-egy törvényre vonatkozóan ismerte el a parlamentek számára a véleményezés és az óvás jogát.

44 A parlamentek és a kormányzat közötti részleges együttműködés eredménye volt a jezsuita rend franciaországi tartományainak felszámolása. 1761-ben a párizsi parlament perbe fogta a jezsuitákat alkotmányuk miatt, amely nem ismerte el, hogy a rend tagjai a francia király alattvalói. Choiseul, XV. Lajos legbefolyásosabb minisztere nem állta útját a parlamentnek, amely 1762-ben elítélte a rendet, XV. Lajos pedig 1664-ben bezáratta a franciaországi tartományait

45 1766-ban a párizsi parlament szolidaritást vállalt a rennes-i parlamenttel, amely tiltakozott a breton tartományi autonómia megsértése miatt. Válaszul XV. Lajos megjelent a párizsi parlamentben és elmondta híres, „ostorozásnak" nevezett beszédét, amely a királyi teljhatalom oszthatatlanságáról szólt. 41 EGRET, 1970. 59. és 68. p. 42 EGRET, 1970.35. p. 43

BLANQUIE2003. 102. p. 44 EGRET 1970.124. p. 45 EGRET 1970. 88-89. p.