Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

HATALOM, BIRTOK ÉS HARC A RÉGMÚLT FORRÁSAIBAN - Sarusi Kiss Béla: A végvárakban folytatott bíráskodás a XVI. században

Úgy tűnik, hogy a Tokajhoz tartozó településeken főként súlyosabb bűncselekményeket követtek el. Az a tény, hogy az értük fizetett büntetéspénzt legtöbbször a helység bírája adta át az udvarbírónak, arra utal, hogy a tényleges eljárás magában a településen, valószínűleg a falu füstin vagy a mezővárosban zajlott. Meglepő, hogy a tokaji udvarbíró ellen lefolytatott vizsgálat alkalmával a lakók nem panaszkodtak igazságtalan vagy túlzott mértékű büntetésekről a minden bizonnyal a helyszínen is kérdezősködő biztosoknak. Esztergom 1593-ból, 1594-ből és 1596-ból fennmaradt várszámadásában csupán 21,5, illetve 87,5 mFt-ot kitevő alacsonyabb bírságbevételek

45 szerepelnek, s a legtöbb királyi kézen lévő vár esetében, a véletlenszerűen fennmaradt számadások átvizsgálása során is ehhez hasonló összegű és sajnos nem részletezett bevételeket találunk.

46 Mint fentebb láthattuk, néhány udvarbírói utasítás rögzítette, hogy mely esetekben kellett a vármegye elé vinni a bíráskodási ügyet; Kristán Balázs utasításában ezt a határ-, és az ahhoz köthető jobbágyi és jobbágytelkekkel kapcsolatos vétségek esetében írták elő. A vármegyei törvényszék előtti perekben jogban jártas nemes személynek kellett közreműködnie. Ennek ellenére Gömör vármegye közgyűlésének 1571-1579 közötti jegyzőkönyveiben nem találunk utalást arra, hogy a vár prefektusa részt vett volna a megye közgyűlésein, bíráskodási tevékenysége kapcsolódott, esetleg ütközött volna a közgyűlés tevékenységével.

47 Meglepőnek kell tartanunk, hogy noha a vármegyei közgyűlés elsősorban a megyei nemesek fóruma volt, ám ennek ellenére sem Murány, a vármegye legnagyobb végvára és uradalma, de Krasznahorka és Balog sem kerül említésre a közgyűlési jegyzőkönyvekben. Az ítélkezés kapcsán megállapítható, hogy a murányi uradalomban a polgári ítélkezés igencsak szűk keretek között érvényesült, s a bírságösszegekből az uradalomnak csekély jövedelme származott. Ennek elsősorban az lehetett az oka, hogy a szakirodalomban ismertetett úriszéki ítélkezés nem, vagy alig működött Murányban. Ha az udvarbírák egyáltalán eljártak úriszéki ügyekben, azt vagy a falvak lakosainak kérésére, vagy a törököknek hódolt falu megbüntetésére tették. Mint ahogy azt egyéb udvarbírói utasításokból is tudjuk, a kamarák kifejezetten előírták, hogy az udvarbíró ne avatkozzon be a falvak szintjén folytatott ítélkezésbe. Nem tekinthető tipikusnak tehát, hogy pusztán jövedelemnövelés céljából az uradalmak vezetői beavatkozza45 Esztergom: MOL E 554 Fol. Lat. 2167. 46 Erre lásd még: KENYERES 2008.415., 417., 425., 446-447., 487., 496. p. A bírságösszegekből származó bevételek az egyes várak összbevételeihez viszonyítva általában 0,5-3 %-ig terjedtek, néhány esetben azonban -főleg, ha az egyéb jövedelmek alacsonyak voltak - 5 %-nál nagyobbra is emelkedett a bírságok aránya. 47 TÓTH 1996.