Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

HATALOM, BIRTOK ÉS HARC A RÉGMÚLT FORRÁSAIBAN - Sarusi Kiss Béla: A végvárakban folytatott bíráskodás a XVI. században

nyok között csupán két alattvalói fellebbezéssel találkozunk.

31 Varga Endrének tehát igaza van abban, hogy a jobbágyok a XVI-XVII. században az úriszéktől lényegében nem fellebbezhettek magasabb ítélő fórumra.

32 A fenti összegzésből kimaradt a murányi uradalomban folytatott jogszolgáltatás bemutatása, amelyről a viszonylag bő forrásadottságnak köszönhetően viszonylag sokat megtudhatunk, ám amelyről jelen közleményben mégis csak az alábbiakat érdemes összefoglalni.

33 Egy ízben a két murányi tisztviselő: a kapitány és az udvarbíró hatásköréről alakult ki vita, mivel előbbi meg akarta tiltani, hogy közbűntényes esetekben az udvarbíró részt vehessen az ítélkezésben.

34 Feigel udvarbíró (1549-1551) ugyanakkor úgy vélte, hogy ez teljesen az ő jogkörébe tartozik. Minden bizonnyal ez a nézeteltérés lehetett az oka annak, hogy utódjának, Kristán Balázs murányi udvarbírónak (1551-1554) már olyan utasítást készítettek, amely nemcsak ítélkezési feladatait, hanem ezzel összefüggésben a kapitány és közte az e területen fennálló egyéb hatásköri kérdéseket is tisztázta. Kristán utasítása szerint az uradalom alattvalói nem voltak a kapitány alá rendelve. Ezt még ugyanabban a pontban azzal egészítették ki, hogy viszont ez alól kivételt képez az az eset, ha a vár katonai szükségletei és védelme ezt megköveteli. Ekkor a kapitány rendelkezett fölöttük - az udvarbíróval történő megbeszélést követően. Az udvarbíró ítélkezését tárgyaló 14-21-ig terjedő pontok megerősítik, hogy korábban Feigel udvarbíráskodása alatt ezen a területen sok hatásköri probléma merülhetett fel a vár katonái, az udvarbíró személyzete, illetve az uradalom lakosai között. Bár a kapitány utasításából egyértelműen kiderül, hogy számára csak közvetlen beosztottai esetében engedélyezték az ítélkezést, sőt a legtöbb, illetve legsúlyosabb nem bíráskodási ügyben csupán a főkapitány tudtával és beleegyezésével dönthetett. Az utasítás kiemelte, hogy nemcsak a bűnözőket, hanem az őket befogadó lakosokat is bűnözőkként kellett kezelnie és ítélkeznie fölöttük, amennyiben pedig ehhez saját katonai ereje nem volt elegendő, akkor a kapitány segítségét kellett kérnie. Ha az udvarbíró székhelyéül szolgáló vár alatti kastély nem lett volna alkalmas a fogva tartásukra, akkor a kapitánynak 31 A kijelentést a MOL E 41 fondjához készített segédlet alapján tehetem meg. Az első esetben Deaky Benedek újvári udvarbíró számol be a tardoskeddi parázna asszony perében hozott helybeli ítéletről, amelyet az asszony a kamarához kívánt fellebbezni. 1573. No. 29/Újvár, 1573. szeptember 21. A második esetben Zarwas Antal dévényi lakos kéri, hogy vegye át a kamara a korábban különböző fórumokon, legutóbb a dévényi uriszéken Popel Gergel ellen folyt perét. 1575 No. 17.1575. január 18. 32 VARGA 1958.13-14. p. 33 A murányi uradalomban folytatott jogszolgáltatásra ld.: SARUSI 2008. Különösen „A várban folytatott polgári és bűntetőítélkezés" c. fejezetben. 34 MOL E 136 5. köt. fol. 471-475.1551. április 9.