Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

HATALOM, BIRTOK ÉS HARC A RÉGMÚLT FORRÁSAIBAN - Sarusi Kiss Béla: A végvárakban folytatott bíráskodás a XVI. században

ítélkezők, hanem arról is, hogy az idegen uralom alá került országrészen to­vább élt-e és ha igen milyen esetleges módosításokkal a magyar jogszolgál­tatási rendszer. Szakály Ferencnek köszönhetően sikerült tisztázni ezt a kér­dést, aki a szórványosan fennmaradt források alapján hódoltsági mezőváro­sok jogszolgáltatását tanulmányozta. Arra volt kíváncsi, hogy vajon túlmu­tatott-e a feudális magyar bíráskodási rendszer működése a hódoltság terü­letén alkalmazott kettős adóztatás keretein - azaz az ítélkezés és a jogszol­gáltatás pusztán a földesúri pénzszerzés egyik formája volt-e, avagy ellen­kezőleg: az mégiscsak megfelelt a korabeli társadalom igazságszolgáltatás­sal szembeni elvárásainak. 15 Részletes vizsgálataiból itt most helyszűke mi­att annyit lehet csupán kiemelni, miszerint a „török és a magyar felsőbbség együttesen sem volt képes megfelelni az alattvalók jogszolgátatás iránti igé­nyeinek, rendezni a hódoltsági települések belső viszonyait." 16 Érdemes a királyi várak bíráskodással is foglalkozó tisztviselőinek utasí­tásait ebből a szempontból sorra venni. 17 A királyi kézben lévő végvárak udvarbírói feladatainak ellátására kiadott utasítások közül - a murányi ud­varbírói utasításokat figyelmen kívül hagyva - majd' húsz uradalmi utasí­tásban esik szó az udvarbírák ítélkezéséről. Ez azt jelenti, hogy a többször, más udvarbíráknak is kiadott utasításokkal együtt kb. 26-27 udvarbíró (ura­dalmi tisztviselő) kapott konkrét utasítást ítélkezési feladatairól. Az 1550­ben Mutnoky Mihály érseki birtokok adminisztrátorának és Prandorffer Ta­más lévai várnagynak és udvarbírónak kiadott utasítások szerint nem bírás­kodhattak azokban a perekben, amelyeket az egyes helyek bírái szoktak megítélni, csak ha az ügy hivatalukat érintette, vagy azt alattvalóik fellebbe­zéssel hozzájuk nem vitték. 18 A Mutnoky részére kiadott utasítás értelmé­ben bármelyik fél fellebbezhetett hozzá, majd tőle a Magyar Kamarához. Al­kalmas emberekkel együtt kellett ítélkeznie, ebben sem az officiálisok, sem az adminisztrátor nem akadályozhatta meg a jobbágyokat. A bírságokat igazságosan kellett kiszabni, erről számadást kellett vezetnie, s sem ő, sem az officiálisok a nekik járó részen felül nem vehettek el semmit. Az 1550-es években még egy utasítás foglalkozik az ítélkezéssel. 19 A fenti két rendelkezéshez hasonlóan a temesvári udvarbíró sem avatkozhatott 15 SZAKÁLY 1997. 16 Uo. 117. p. 17 Az alábbi összehasonlítás jórészt a kiadott udvarbírói utasítások alapján készült. Ld. KENYERES 2003. passim. 18 KENYERES 2003. 370. p. Prandorffer Tamás lévai várnagy és udvarbíró utasítása. Bécs, 1550. március 20.; Uo., 210-211. p. Mutnoky Mihály esztergomi érseki admi­nisztrátor utasítása. Bécs, 1550. március 25. 19 Uo., 695. p. A temesvári udvarbíró utasítását 1552. február-márciusban adták ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom