Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)
ISMERT IRATTÍPUS - FÖLTÁRULÓ TARTALOM - G. Toronyi Judit: Földbirtok és választójog a dualizmuskori Nógrád vármegyében
Község Régi FöldbirHázbirJövedeÉrtelmiÖsszesen Község jog (fő) tok (fő) tok (fő) lem (fő) ség (fő) (fő) Etes 28 1 29 Herencsény 45 1 3 49 Hugyag 34 1 1 36 Karancsberény 44 3 1 48 Karancskeszi 2 35 8 5 55 Kazár 2 54 1 1 58 Piliny 26 2 1 29 Sámsonháza 1 51 2 2 56 Somoskőújfalu 54 5 7 66 Tolmács 45 1 5 2 53 Vanyarc 3 103 3 4 113 Összesen 10 855 1 47 47 959 A számok tükrében szembetűnő a földbirtok jogán választók döntő többsége. Megállapíthatjuk, hogy míg megyei szinten a választók több mint %-e földbirtokjövedelme alapján jutott közéleti részvételi lehetőséghez, addig községi szinten ez az arány még magasabb. A kiválasztott falvakban 855 fő kapta választójogát földbirtoka után, amely az 1892. évi névjegyzéket véve figyelembe 89 %-os reprezentációt jelent a többi kategóriával szemben. Három olyan települést találtam, ahol a falu választói névjegyzékén a község nagybirtokosa is szerepelt. Ezek: Vanyarc, ahol Dezsőffy Ottó 23 volt a nagybirtokos; Püiny, Nyáry Jenő báróval és Somoskőújfalu, Janson Alfons nagybirtokossal. Barnának, Kazárnak, Herencsénynek, Berkenyének, Karancsberénynek és Diósjenőnek is volt még nagybirtok a határában, ám ezen települések nagybirtokosai nem találhatók meg az 1892. évi választói névjegyzékben. Két községet, Endrefalvát és Etest a szécsényi kerületből a válogatáskor a nagybirtokos községek közé soroltam, mivel a határukban közel 1000 katasztrális holdas birtokok voltak találhatók. Endrefalván Steinlein Zsuzsanna grófnő 924 katasztrális holdnyi birtokot tudott magáénak. Természetesen a nők nem rendelkezhettek választójoggal a korszakban, így ő nem is szerepelhetett a névjegyzéken. A másik falu Etes, szintén a szécsényi választókerületből, ahol Forgách József grófnak 952 katasztrális holdja volt, ám ő sem szerepel a település választói között. 23 „Dessewffy III. Ottó (szül.1813 meghalt 1895. Vanyarczon), 1839-46-ig Nógrád vármegye főjegyzője, később alispán és országgyűlési képviselő, az ág. ev. bányakerületi egyházmegye világi felügyelője." BOROVSZKY 1911. 594. p.