Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

ISMERT IRATTÍPUS - FÖLTÁRULÓ TARTALOM - Tilcsik György: „Vagyonom, amelyről itt rendelkezem, önmagam szerzeménye." Horváth Boldizsár végrendelete

Láng Boldizsárra hagyott l-l arany zsebórát, továbbá Eötvös Lorándnak rendelte átadni a Skalnitzky Antal rajza alapján készült szerkényt. Végakaratának XIII. szakaszában - mely rész teljesen hiányzik első két testamentumából - Horváth Boldizsár felkérte gyermekeit, hogy halála után gondoskodjanak édesanyja, Rába Júlia, valamint apósa, Schenk Ferenc és családja szombathelyi síremlékének folyamatos karbantartásáról, és ha szükséges, azok felújításáról. A végrendelet következő pontjában Horváth Boldizsár saját temetésével kapcsolatos utasításait fogalmazta meg, mely instrukciók néhány apró különbségtől eltekintve csaknem pontosan megegyeznek első testamentuma XIV. és második végrendelete XII. pontjával. Horváth úgy rendelkezett, hogy ha halálakor „... a hullaégetési rendszer ..." már alkalmazott eljárás lenne, akkor hamvasszák el, ellenkező esetben pedig azt kívánta, hogy a Kerepesi temetőben abba a sírba temessék el, amelyben édesapja és felesége nyugszanak. Kissé furcsának tűnő módon, nyomatékosan gyermekei lelkére kötötte, hogy alaposan győződjenek meg halála tényleges beálltáról, és csak azt követően kerüljön sor temetésére, miután holttestén „... a föloszlás kétségtelen jelei mutatkoznak ...". A temetéssel kapcsolatosan előírta, hogy annak során mellőzzenek minden díszes ceremóniát, sőt még a gyászmenetet is. Közbevetőleg jegyezzük meg, hogy Horváth Boldizsár vélhetőleg maga is tudta - feltéve, hogy ez esetben nem még halála előtt gyermekei tudomására hozott, és így a végrendeletben csak formálisan szerepeltetett szándékról volt szó -, hogy e kikötése egyrészt teljesen jelképes, másrészt ténylegesen és a szó szoros, valamint átvitt értelmében is post mortem jellegű, hiszen temetése nyilvánvalóan meg fogja előzni a testamentum nyilvánosságra hozatalát. Ugyanakkor tudhatta, hogy e kívánsága valójában azért sem igazán teljesíthető, hiszen élete, munkássága és személyiségének jelentősége messze túlmutatott azon, hogy gyászszertartása szűk családi keretek között maradjon vagy maradhasson. Gondolván arra is, hogy esetleg nem Budapesten, hanem attól messze távol érné a halál, melynek következtében holttestének a fővárosba való szállítása nehézségekkel vagy jelentős költségekkel járna, ez esetre előzetesen felhatalmazta gyermekeit, hogy ott temessék el, ahol elhunyt. Horváth Boldizsár mindhárom végakaratában annak végrehajtójául közeli barátját, Hodossy Imre (1840-1909) országgyűlési képviselőt, a budapesti ügyvédi kamara elnökét

21 kérte fel. Megemlítendő, hogy 1883-ban készült végrendelet szót sem ejtett a Hodossy munkájának esetleges honorálásáról, az 1886ban és az 1895-ben kelt testamentumokban gyermekei kötelességévé tette, hogy biztosítsanak neki tiszteletdíjat. Emellett míg az előbbi végrendeletben francia szalonóráját vagy ingaóráját, utóbbiban, tehát a végleges testamentum21 Életére lásd: MIÉM 4.941-942. hasáb; PNL 9.268-269. p.; PNL17.734. p.; RNL10.167. p.