Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)
EGYÉN ÉS HATALOM - 20. SZÁZADI TÖRTÉNELMI KATAKLIZMÁK - Rácz Attila-Koltai Gábor: A kisemmizett forradalmár, avagy „semmi sem örök, csak a változás, mondta Hegel"
„»Te atya úristen, mivel állítod meg?« Nem is ismertük ezeket a tankokat. Mindig a selejt fegyvereket adták el az oroszok. Jöttek a reptér felől, meg a gyorsforgalmin. Hiába mondtam, hogy »ne csináljátok! Mit akartok, itt akartok harcolni ócska karabélyokkal?« Nem is vettek minket komolyan a ruszkik." Velük ment, de hamarosan menekülnie kellett a rá is záporozó orosz töltények elől. A „Büdös-árkon" keresztül futott egy tiszttel, aki - miután elégették a katonaruhát - „rossz melósruhát is kapott a nyomortanyán." A nyomortelep kérdés nélkül fogadott be mindenkit már a második világháborúban is, és az ezzel kapcsolatban feltárulkozó történetek az igazi kincsesbányái a társadalomtörténet-írásnak. Előbúvik a régi, már-már meseszerűnek tűnő peremkerületi élet, és olyan kiveszőben lévő érzésekről hallhatunk, mint a zsiványbecsület, a szolidaritás és a gyengék, elesettek védelme. „Kőbánya egy olyan kerület volt a többiek között, hogy itt mindent lehetett. Lehettél nyilas, SS, itt a nép annyira el volt nyomva, és olyan szegény volt, és olyan testvérszerető, hogyha te azt mondtad volna, hogy politikai balhéba keveredtél, megsimították volna az arcod, haver, bajban vagy, állj be közénk. Elbújtattak volna, és sose adtak volna ki. Az én édesapám 27 légoltalmi főparancsnok volt itt Kőbányán. Egy bizonyos körzetnek volt a parancsnoka, amihez utcák tartoztak, Ceglédi út, Száva utca, Árpa utca és egy majorság is tartozott hozzá, és ezért felelt. Ebben az időben úgy volt, hogy be kellett írni, milyen vallású az ember, származás családostul, és a fater leadta azt. Be kellett írni, hány zsidó-, hány cigányszármazású ember tartózkodik ott. A fater meg beírta, hogy elvitték. Kijönni nem mert oda senki sem, hogy ezt ellenőrizze. Tudták, hogy aki oda kijön, az életveszélyben van. Abban az időben a fater szárnya alatt mindenkinek el lehetett bújni. Ott voltak katonaszökevények, munkaszolgálatosok. Három kispap volt, mert ott egy kápolnát szenteltek fel, a nyomortanyán abban az időben borzasztón fogták a fiatalságot. Például vitéz Nagybányai Horthy Miklós felesége volt a mi nyomortanyánk védnöke. Mikor jött a Karácsony, vagy ilyen nagy nemzetes ünnep, hozták a szeretetcsomagot. Bement a Horthy felesége az összes lakásba. A nyomortanyát disznóhizlalóból alakították ki. Ha megállított a rendőr, belenézett a bejelentőbe. Nem volt érdekes, hogy dolgoztál, csak legyen lakásod. Elneveztek a számról. Nem azt mondták, te Nagy Péter vagy, vagy Termes Károly, hanem egy harmincista. Ha elkönyveltek, hogy harmincista vagy, akkor lehettél villámagyú, vagy szikrázhatott a koponyád, becsületes, azt már le nem mostad, mindjárt úgy is kezeltek. Mindjárt az ember anyjá27 Édesapja Termes József, édesanyja Manhalder Borbála volt.