Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

EGYÉN ÉS HATALOM - 20. SZÁZADI TÖRTÉNELMI KATAKLIZMÁK - Rácz Attila-Koltai Gábor: A kisemmizett forradalmár, avagy „semmi sem örök, csak a változás, mondta Hegel"

losok, kettő állt kívülről a laktanya kapunál, egyik a löveget Pest felé fordí­totta, a másik meg vissza Esztergom felé, Piliscsaba felé, Vörösvár felé -, itt valami nem stimmel, most meg a magas figyelők ott a kerítésnél, már golyó­szóró van fent. Az rendben van, hogy valakik ilyen gyorsan felmentek oda, de miért fordítja a golyószórót befelé? Mondtam T. főhadnagynak: »Főhad­nagy elvtárs, kapott olyan utasítást, hogy a magasfigyelőben őrség legyen? A magasfigyelőben mintha már emberek lennének, katonák, piros parolin­juk van, a géppisztolyoknak befelé van a csöve.« Továbbadta a fülest, kijöt­tek páncélosok a bécsi országútra, csináltak egy gyűrűt a laktanya körül, és ráfogták a lövegeket a magasfigyelőkre. Ezek ávósok voltak. Le akartak bennünket fegyverezni." Kora reggel indult el a páncélos ezred Budapest felé. „Rádión jött a hír: a forradalmat le kell verni. Elértünk a Bécsi út-Vörös­vári út kereszteződésére. Kijött, tömeg fogadott bennünket. Reggel lehetett, nyolc-kilenc felé. A tömegből kivált egy nő, két bottal, ez a gyerekbetegsé­ges, össze-vissza van a lába csavarodva, meg keze, kicsámpáskodott az or­szágút közepére. »Gyilkosok«, kiabálta, »gyilkosok, öljetek meg engem, ne­kem úgysem ér az életem semmit, apátok-anyátok van a városban, és meg akarjátok ölni ezzel a sok tankkal őket? Megállt az egész ezred. Ez olyan sokkhatással volt mindenkire, akkor már mindenki tudta, hogy vérfürdőt kell csinálnunk Budapesten. De akkor már volt egy titkos megállapodásunk, hogy amelyik tiszt azt a parancsot adja, hogy lőjünk a saját vérünkre, a test­véreinkre, akár a civilekre, akár tüntetőkre, nem szólunk semmit, agyonlő­jük. De kitétel: amennyiben minket megtámadnak, és ránk lőnek, viszonoz­zuk a tüzet bárkire. 13 Ilyen sokkhatás alatt voltunk, a Honvéd kórházzal szemben elfoglaltuk a Mátyás laktanyát. Azt az izét kaptuk, hogy megtámadjuk az oroszokat. Ezt lefújták. Azt mondták, mégse, mert nem tiszta ez az egész dolog, hanem a Kilián laktanyával kell nekünk egyesülnünk, mivel átallunk a forradalom oldalára. Mivel én voltam a futókocsin, meg a tisztek, én vittem el a P. pa­rancsnokot a Kilián laktanyába tárgyalni a Maiéter Pállal. Átálltunk a forra­dalom oldalára, egyesülve a Kilián laktanyával az esztergomi páncélos ez­red. És ehhez csatlakozott a Corvin Mozi. Amikor ez megtörtént, voltak a tárgyalások. Itt van a nagy baklövés, hogy ki­verték az oroszokat. Senki sem szabadított föl senkit, senki sem vert ki semmit. Puchert János, aki Esztergomban volt sorkatona, így emlékszik erre a reggelre: „Jöttünk fel Pestre, és a Budai Nagy Antal laktanyánál, a Bécsi út mentén megáll­tunk. [...] Megvártuk a harckocsiezredet, amelyik Esztergom-Táborból jött. Azt az utasítást kaptuk, hogy egy-egy harckocsira négy-öt katona ugorjon föl." A bevo­nulásról ld.: FORRADALOM 2006. 77-79. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom