Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

EGYÉN ÉS HATALOM - 20. SZÁZADI TÖRTÉNELMI KATAKLIZMÁK - Erdmann Gyula: Az agrárnépesség elkeseredésének okai 1956-ban

Országos nyilvánosságot kapott a köröstarcsai Molnár Sándor esete, akit 1950- ben a békéscsabai tanácsháza udvarán akasztottak fel, mert kulák lété­re a saját földjén ebédfőzéshez tüzet rakott, és a tarló kis darabon kigyul­ladt. A tüzet hamar eloltották, de Molnárt, mint „gyújtogatót" statáriális el­járás keretében mégis kivégezték. Az ítélet a csabai bírósághoz a hóhérral együtt Budapestről érkezett. A gerendási Knyihár Györgyöt, a szép szál öt­gyermekes nagygazdát állandó zaklatások, házkutatások után vitte el az ÁVH a „puhítóba", ahogy a köznyelv nevezte az ÁVH épületének pinceso­rát. A verések özöne után a bíróság elítélte, ugyanis egy mázsa cukorrépát kint felejtett a földjén. A börtönben meghalt. A székkutasi Füvesi Jánost 1951- ben vitte el az ÁVH. Kigyulladt a tsz istállója és néhány ló elpusztult. Füvesít vádolták, akit mivel beteges volt, a tsz éjjeliőrként alkalmazott. Egyébként nagygazda lányát vette el, azaz úgymond kulákbérenc volt, bár apósa cselédként kezelte. Koncepciós pere végén felakasztották. A békés­szentandrási Farkas András 100 holdas, kiváló gazdaember volt. A világhá­ború végén mindenét elvitték, ám kemény munkával ismét felvirágoztatta gazdaságát, amit 1950-től idősödő kora miatt bérbe adott. Őt is naponta zak­latták, majd felszólították: fizessen, vagy kilakoltatják a tanyából. „Semmim sincs már, vetőmagom se, az unokámat, aki a földön dolgozott, begyűjtési hátraléka miatt letartóztatták. Mit tegyek? Akasszam fel magam?" „Azt le­het, szólt a válasz, de előbb fizessen". Végül elvitték, öt hónapot kapott, ki­szabadult, de ismét elvitték és ekkor már másfél évre ítélték. A börtönben halt meg. Fábián Nagy Lajos, fábiánsebestyéni 30 holdas gazda 6 gyereket nevelt. Kulákként éjjelente őt is többször elhurcolták, majd 6 hónapra ítélték adóhátralékért. A felesége idegösszeroppanást kapott, a gyerekeket a szom­szédok etették. 1951-ben szabadult. Földje elvéve, tanyája kifosztva. Már be­teg, de összegyűjti a családot és karácsonykor a rokonoktól kapott süldőt le­vágja. A tanácselnök nem tűrte a feketevágást, így 1952 januárjában Fábiánt agyonverték, majd felakasztották, az öngyilkosság látszatát keltve. Gyerme­kei kegyelemkenyéren nőttek fel. A szarvasi Völgyesi Pál 18 holdja ellenére kuláklistára került, mert egy ideig jegyzői írnok is volt 1945 előtt. Mindenéből kiforgatták. Az utolsó ház­kutatásnál egy tábla avasodó szalonnát találtak nála, pedig beadási hátralé­ka volt. A tanyáról kísérte lovas ÁVH-s Szarvas központjáig, nyakában az avas szalonnával. Másnap, vasárnap - az éjjeli verések után - véresen végig­vezették Szarvas főutcáján, a templom előtt. Végül a tanyája kútjában talál­ták meg leszúrva és felakasztva. Ezek valóban csak kiragadott példák. A magyar vidéken a parasztokban a megalázottság, a kifosztottság, a terror miatti félelem lett úrrá. A forrada­lom vidéken mégis igen kevés kivétellel a rend és az emberség forradalma volt. A magyar paraszt törvényes igazságszolgáltatást kívánt, s megmaradt

Next

/
Oldalképek
Tartalom