Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

EGYÉN ÉS HATALOM - 20. SZÁZADI TÖRTÉNELMI KATAKLIZMÁK - Szakolczai Attila: Az 1956. október 31-i szovjet döntés lehetséges magyar okai - Karhatalomból nemzetőrség

rendet. A karhatalom szervezése továbbra is a kormány, a pártvezetés és a Kreml számára egyaránt megbízható személyek kezében volt (Münnich Ferenc, Kopácsi Sándor, Vári József, Kiss István, Mező Imre stb.), fegyvert csak a népi demokratikus rendszer támaszának tudott - a szakszervezet vagy munkástanácsok által arra érdemesnek tartott - munkások, valamint a rendszer és a Nagy Imre-kormány mellett több alkalommal hitet tett forradalmi diákbizottság által küldött személyek kaptak. Horváth Miklós is úgy látja, hogy az e napon „felállításra tervezett alegységeket - a szervezést elrendelek szándékai szerint - a felkelők ellen is bevethették volna".

97 Október 29-én tehát még nem történt olyan változás, amely érdemben átformálta volna az előző nap szervezni kezdett karhatalmat. Moszkva szempontjából tehát Magyarországon október 29-én nem történt semmi olyan, amely lehetetlenné tette volna, hogy bizalmat szavazzanak a Nagy Imre-kormánynak, ellenkezőleg, úgy tűnt, a kormány ura a helyzetnek, a karhatalom megbízható kezekben lévő szervezése lehetővé teszi a csapatok kivonását Budapestről. Igaz, hogy elvben megnyílt egyes felkelők előtt a karhatalomba lépés lehetősége, de nincs nyoma, hogy ezt kormányzati oldalról bárki is úgy értette volna október 29-én, hogy a felkelő csoportok egységesen, szervezetüket, fegyvereiket és parancsnokaikat megtartva csatlakoznak a nemzetőrséghez. Október 30-a eseményeinek moszkvai olvasata távolról sem volt olyan megnyugtató, mint az előző napé. Reggel elmaradt a fegyveresek előző este tényként közölt fegyverátadása és a magyar katonai vezetés által tervbe vett megtorló támadás is, sőt a fegyveresek lefegyverzésének kérdése lekerült a napirendről, miközben a megbeszéltek szerint megkezdődött a szovjet csapatok visszavonása Budapestről. A fegyverátadást ezúttal nem a magyar katonai vezetés halasztotta el, hanem azt a fegyveresek kényszerítették ki, akik nem voltak hajlandóak megválni fegyvereiktől mindaddig, amíg a szovjet csapatok nem hagyják el Magyarországot. A szovjet csapatok bejelentett és megkezdett kivonását követően a kormánynak nem állt rendelkezésére olyan fegyveres erő (hiába fenyegetőzött megtorlással Janza honvédelmi miniszter), amelynek segítségével elvehette volna a fegyvert a fegyveres civilektől. A fegyverük megtartásához ragaszkodók ellen bevethető magyar fegyveres erőt csak a kormány támogatására hajlandónak mutatkozó fegyvereseknek a szervezés alatt álló karhatalomba történő, az előző nap elfogadottnál nagyobb arányú bevonásával lehetett volna felállítani. Erre a megoldásra kínált módot éjszaka a Corvin közben Váradi Gyula vezérőrnagy és a felkelők parancsnokai között folyó tárgyaláson Maiéter Pál által előterjesztett (és a fegyveresek többsége által elfoga97 HORVÁTH 2003. 267. p.