Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

EGYÉN ÉS HATALOM - 20. SZÁZADI TÖRTÉNELMI KATAKLIZMÁK - Szakolczai Attila: Az 1956. október 31-i szovjet döntés lehetséges magyar okai - Karhatalomból nemzetőrség

forradalom idején mindvégig a Deák téren tartózkodott, tőle a pártbizottság közvetlenül értesülhetett a főosztályon történtekről, miközben Kopácsiéknak nem volt képviselőjük a Köztársaság téren. Összességében megállapítható, hogy noha a két szervezőcsoport egymáshoz való viszonya nem volt szabályozva, a kettő közül a Köztársaság téri remélhette - október 30-ig -, hogy a felálló új karhatalmat kizárólagos irányítása alá tudja vonni. Még október 28-án este, az új karhatalom felállításáról folytatott tárgyalások után Kopácsiék fegyveres felkelőkkel, a Deák téren úgy tudták, hogy corvinisták küldöttségével is tárgyaltak.

68 Könnyen lehet, hogy ez a küldöttség azonos azzal, amelynek október 28-a esti tárgyalási kísérletéről Eörsi is beszámolt, aki szerint Iván Kovácsék (Eörsi Pongrátz Ödönt és Lehoczky Attilát nevezte még meg) a HM-be indultak, de mivel a miniszter nem fogadta őket, a delegációt átkísérték a pártközpontba, ahol egy MEFESZ-küldöttséggel is találkoztak.

69 Eörsi egyik forrása (Kovács Lajos főhadnagy) szerint a corvinista küldöttség ugyanúgy nyolc főből állt, mint a Deák téren tárgyaló, corvinistának tudott csoport, amelyet oda Garamvölgyi Zoltán, a jogi karnak már korábban is a bölcsész diákbizottság képviseletében a főosztályon tárgyalt egyik tanársegédje kísért el. A két delegáció azonosságát valószínűsíti az is, hogy Fazekas szerint az egyik corvinista később tagja lett a Forradalmi Karhatalmi Bizottság (FKB) operatív bizottságának is, ami egyaránt igaz Iván Kovácsra és Pongrátz Ödönre. Kopácsi szerint a tárgyalásra úgy került sor, hogy valaki a diákbizottság nevében felhívta őt telefonon, és felajánlotta, hogy tekintettel a kormány tűzszüneti felhívásának eredménytelenségére, segít összehozni egy közvetlen tárgyalást a felkelők és a főosztály tisztjei között, amennyiben Kopácsi garantálja, hogy a küldötteknek nem esik bántódásuk.

70 Semmi nem zárja ki, hogy ez a telefonáló Garamvölgyi volt, aki a pártközpontban megtapasztalta Iván Kovácsék tárgyalási hajlandóságát, tárgyalásra való érdemességét, egyben azt, hogy a kormány oldaláról nincs megfelelő tárgyalópartner. Kiss István visszaemlékezésében Iván Kovács mellett Angyal Istvánt nevezte meg a küldöttség tagjai közül, a találkozót ő is október 28-ra datálta.

71 Kiss visszaemlékezése ugyan számos pontatlanságot tartalmaz, ez esetben azonban a dátumot és legalábbis Iván Kovács személyét illetően elfogadhatónak látszik beszámolója. 68 ÁBTL 3.1.9. V-150001/7. Fazekas György 13. jkv., d. n. Fazekas minden jegyzőkönyvben következetesen október 27-ére datálta a tárgyalást, az ott elhangzottak alapján azonban egyértelmű, hogy arra csak október 28-án este kerülhetett sor. 69 EÖRSI 2001. 64-65. p. A MEFESZ október 23-a után nem játszott különösebb szerepet, a kifejezés vélhetően mindössze a diákok képviseletében eljáró küldöttséget jelenti. 70 ÁBTL 3.1.9. V-150001/1. Fazekas György jkv., 1958. július 9. 71 1956-os Intézet, Kézirattár, Ki/373.1998, 2.