Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

EGYÉN ÉS HATALOM - 20. SZÁZADI TÖRTÉNELMI KATAKLIZMÁK - Gyarmati György: A hivatásos áldozat és a hivatásos hóhér a Rákosikorszakban, az 1950-es évek elején

alakjai vették körül az úgymond búskomor Kossuthot. Az új kompozíción Révai József instrukcióinak megfelelően - már a főalak is „optimizmust sugárzott", s hozzá illően a forradalmi munkás, a honvédő népi harcos és a dolgozó paraszt figuráiból állt Kossuth „udvartartása". Az 1952/53-as év fordulóján viszont ismét sötét fellegek kezdtek tornyosulni a béketábor országainak égboltján, s új összetevővel gyarapodott az éberségi tematika tárháza. A tel-avivi szovjet követség ellen nem sokkal korábban elkövetett bombamerénylet úgy csapódott le Moszkvában, hogy hozzáláttak egy cionista („zsidó orvosok") per előkészítéséhez. Ennek hatására az MDP Politikai Bizottsága is napirendre tűzte a cionizmus elleni fellépést. Rákosi ugyanerről értekezett a Központi Vezetőség február 19-i ülésén. A január elején általa letartóztatott addigi ÁVH vezető, Péter Gábor ügyét úgy kommentálta, hogy 1950-től „Péterek már együtt dolgoztak a cionistákkal, ... de nem fektettünk rá elég súlyt". (Péter Gábor így is azon kevesek közé tartozott, akik a leghosszabb időn át tölthettek be egy ugyanazon kulcspozícióban hosszabb időt, esetében nyolc évet.) A pártközpont - középszintű vezetőkig bezárólag - származás szerinti kimutatásokat kért a központi államigazgatás szerveinek káderösszetételéről. Gerő Ernő 1953. januári moszkvai látogatásáról visszatérve ez ügyben is újabb instrukciókat hozott magával. Többek ezzel hozzák összefüggésbe Vas Zoltán kizárását a PB-ből és „száműzetését" Komlóra, egy - egyébként fontos - bányaüzem élére, ami persze tizedrangú státus volt az Országos Tervhivatal irányításához képest. Ebbe a sorba illeszkedett Szirmai Istvánnak a Magyar Rádió Hivatal addigi elnökének a leváltása, majd letartóztatása és egy kutyafuttában elvégzett tisztogatás a pártközpont apparátusában, illetve - Péter Gábor lefogásán túl az Államvédelmi Hatóságnál is. Ebben az éberségi kampányban letartóztatott összesen 80 személy közül végül 18-at ítéltek el. Bár ezúttal halálos ítélet nem született, a számba vettek köréből egy személy az őrizetbe vételt megelőzendő menekült öngyilkosságba, ketten a vizsgálati fogságban lettek öngyilkosok, egyet pedig vallatás közben vertek agyon. 1953. március 5-én meghalt Sztálin. Három nap múlva a magyar országgyűlés törvénybe foglalta „halhatatlan emlékét". A hónap közepén a parlament módosította a választási törvényt, majd kiírták az országgyűlési választásokat. Március 28-ra - 1949-es megalakulása óta először - összehívták a Magyar Függetlenségi Népfront Országos Tanácsát, mely április elején közzétett felhívásában arra buzdította a lakosságot, hogy támogassa és kövesse „egy emberként a Magyar Dolgozók Pártját, népünk bölcs vezérét, Rákosi Mátyást!" Minden választókerület listájának ő állt az élén, utána - a hatalmi reputáció sorrendjét is tükrözve - Gerő Ernő és Farkas Mihály következett. A korabeli propagandisták is tudták a dolgukat. A párt ideológiai folyóirata, a Társadalmi Szemle április-májusi összevont számában „A dolgozó