Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)
EGYÉN ÉS HATALOM - 20. SZÁZADI TÖRTÉNELMI KATAKLIZMÁK - Cs. Sebestyén Kálmán: A csehszlovák-magyar lakosságcsere lebonyolítása a Salgótarjáni járásban
ték, hogy az 1946-os év igen gyenge, aszályos év lesz.) Szeptemberben a salgótarjáni polgármester egyik jelentésében - miután felsorolja az előző nap útnak indultakat - megjegyzi: „a most kitelepült tíz család a legnincstelenebb rétegből került ki, akik csak a legszükségesebb személyi szükségleteikhez tartozó ingóságokkal és felszereléssel rendelkeztek." A listán a nevek után, mint vagyontárgy, egy-egy félévesnél fiatalabb sertés szerepelt, terménnyel pedig egyik család sem rendelkezett. A zagyvarónai körjegyző még 1948. február 9-én is azt jelenti, hogy az „eddig kiköltözöttek ingatlan vagyonnal nem rendelkeztek. Az ingatlannal rendelkezők kitelepítése még nem történt meg." A magyar hatóságok tudatosították is a kötelességeket. 1946 júniusában az érintett településeken kidobolták, hogy a magyar kormány „felhívja Magyarország földműves lakosságát, valamint ipari- és bányamunkásságát, amely a csehszlovák-magyar lakosságcseréről szóló egyezmény alapján az átköltözésnél tekintetbe jön, hogy az összes mezőgazdasági munkálatokat azzal a gondossággal végezze el, amelyet a földművesektől mindenütt megkívánnak." Ugyanis azzal, hogy áttelepülésre jelentkeztek, még nem váltak automatikusan csehszlovák állampolgárokká, ezért „a termény beszolgáltatás, valamint egyéb kötelezettségük továbbra is kötelező rájuknézve [így!]." 21 A nagybárkányi körjegyző júniusban egy lényeges kérdést vetett föl: „Jelentem, hogy kitelepülésre jelentkezett maga a községi bíró is, úgyszintén a törvénybíró és több képviselő-testületi tag. Tekintettel arra, hogy a kitelepülés végrehajtásáig nevezettek, mint magyar állampolgárok magyar jogkötelezettség alá tartoznak, s a magyar jogelőnyöket élvezhetik, tisztelettel kérek rendelkezést, hogy ezen elöljárói tisztséget betöltő egyének továbbra is megmaradhatnak-e posztjukon." Az ellentmondást maguk az érintettek is érezték, mert a júliusi képviselő-testületi ülésen bejelentették, hogy az „áttelepüléssel kapcsolatos jelentkezési ívre feliratkoztak, s így idegen állam érdekkörébe estek, lelkiismeretük nem engedi meg azt, hogy a község vezetésében tárgyilagosan továbbra is szerepet vállaljanak", ezért lemondanak. Az alispáni utasítás az áttelepülők köztisztségek alóli felmentésére 1947 elején érkezett meg. Ekkor a Földigénylő Bizottság négy tagja is visszalépett. Mint kiderült, a lemondottak közül ténylegesen csak néhányan települtek ki 1947 folyamán, s így a gesztus ellenére a feszültségek nem oldódtak. 1948. február l-jén a „helyi koalícióban működő pártközi értekezleten" jegyzőkönyvet vettek föl, mely szerint a (lemondottak helyére) választott községi elöljáróság „személye és működése ellen bizalmatlanságot" nyilvánítanak. Megnevezik a falu vezetésére alkalmasnak tartott új személyeket is. Többségük az 21 NMLIV. 514. a. 3/1947. Nagybárkányi körjegyző jelentései; NML V. 183. a. 6211/1946., 10.221/1946.; NML XXIV. 1. Vegyes iratok.