Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

EGYÉN ÉS HATALOM - 20. SZÁZADI TÖRTÉNELMI KATAKLIZMÁK - Tóth Ágnes: Kitelepítettek - visszaszököttek - visszatérők

vagy más értelmezések szerint német állampolgárként, de illegálisan tartózkodtak az országban. így 1949 tavaszától sürgetővé vált az országban maradt mintegy 230 ezer német nemzetiségű személy helyzetének megoldása. Erre nemcsak az érintettek, de a társadalom egésze szempontjából is szükség volt. Rendezni kellett a félbemaradt telepítési folyamat miatt fölgyülemlett szociális és gazdasági feszültségeket, biztosítani kellett a németek megélhetésének egzisztenciális alapjait, fölül kellett vizsgálni a korábbi jogkorlátozások fönntartásának lehetőségét és szükségességét, politikai értelemben pedig - legalább részben - vissza kellett vonni, illetve át kellett alakítani a kollektív bűnösség stigmáját. A hatalom számára ez utóbbi látszott a legnehezebben megoldhatónak. Nem tehette meg ugyanis, hogy egyik napról a másikra az évekig fönntartott érvelését - amely alapját képezte a németekkel szembeni jog- és vagyonkorlátozó intézkedéseknek - visszavonja, illetve megváltoztassa. A bűnbakképzés folyamatában máshová tette a hangsúlyokat. A megbízhatóság, az állammal szembeni lojalitás kritériumai közül a nemzeti elemet háttérbe szorította - bár látens módon a korszakban mindvégig jelen volt -, s a tulajdonhoz való viszonyulás, valamint a hatalommal szembeni feltétlen engedelmesség lépett a helyére. A német lakta települések viszonyainak föltérképezésére, a diagnózis elkészítésére 1949 első felében közigazgatási, belügyi és párt „vonalon" egymással párhuzamosan került sor. Az ÁVH immár nemcsak nyílt, de fedett, operatív módszereket is alkalmazott. Az informátoroknak - az általános politikai hangulaton túl - különösen a svábok, illetve a visszaszökött svábok számának, tartózkodási helyének, viselkedésének föltérképezésére kellett törekednie. A Vaskút községből 1949 elejétől folyamatosan beérkező információs jelentések 160 nyugatról illegálisan visszaszököttet említenek, de csak 11-15 személyt sorolnak fel tételesen. „Jelenlétük államrendészeti szempontból sem kívánatos a községben, miután rémhíreket terjesztenek, a telepesek és táblásgazdálkodás ellen izgatnak, azonkívül ittlétük bátorítólag hat a még meghagyott svábokra, melynek következtében nem egy atrocitás történt már pártfunkcionáriusok és egyéb demokratikus személyek ellen."

31 szól a jelentés. Eltávolításukat a jelentéstevő azért is szükségesnek tartja, mivel „elveszik a munkát a helybeli rászoruló munkanélküliektől". Ezért az ÁVH segítségével történő összeszedésükre - „amennyiben a közigazgatási osztály fogja ezt végrehajtani, úgy a svábok korábban tudomást szereznek az akcióról." - és Budapestre a KEOKH-hoz való fölkísérésükre tett javaslatot. Az érintett személyeket vélhetően így is értesítették - bár bizonyítani 31 ÁBTL 3.1.5. Vaskút 0-9555 57. p.