Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

EGYÉN ÉS HATALOM - 20. SZÁZADI TÖRTÉNELMI KATAKLIZMÁK - Tóth Ágnes: Kitelepítettek - visszaszököttek - visszatérők

rikai hatóságok visszaküldték, mivel németül nem tudunk", vagy egyszerűen: „a németek nem fogadtak el és visszaküldték". Többen személyes okokkal indokolják visszatérésüket: R. J.-né, 68 éves hercegfalvi nőt 1946 májusában lányával együtt telepítették ki, s 1947 decemberében tértek vissza, „mert betegek voltunk." - mint vallották. K. J. 51 éves vecsési férfi így nyilatkozott: az „1946. évi kitelepítés alkalmával Németországba települtem ki. Mivel ott rokonaim, vagy hozzátartozóim nem voltak, magam betegsége folytán teljesen munkaképtelenné váltam, így 1947. július végén visszaszöktem Magyarországra családomhoz, hogy ők eltartásomról gondoskodjanak." B. M.-né 28 éves vecsési lakos kitelepítésekor pedig férje orosz hadifogságban volt, akiről semmit sem tudott. Szüleivel azért települt ki, mert azok gondoskodtak az eltartásáról. Férje 1947 augusztusában levélben értesítette hazajöveteléről - „így férjemhez 1947. szeptember 4-én Magyarországra, Vecsésre szöktem vissza. Visszaérkezésemkor semmilyen hatóságnál nem jelentkeztem, itthoniétemről hatóság előtt nem fedtem fel magam."

30 Teljesen esetlegesnek tekinthető, hogy a kitelepítettek mennyi idő elteltével szánják rá magukat arra, hogy visszaszökjenek. Van aki két hónapos, van aki majdnem két éves - 20 hónapnyi - németországi tartózkodás után dönt a visszaszökés mellett. A legtöbben - a jegyzőkönyvekkel dokumentált esetekben - négy-hat hónapnyi idő után tértek vissza, de akadtak többen, akik egy-másfél év elteltével döntöttek így. Megítélésünk szerint - bár erre vonatkozóan nem tartalmaznak utalásokat a vallomások - a 6 hónapnál hosszabb időt ott töltők megpróbáltak valamilyen módon és mértékben integrálódni. A társadalmi és kulturális távolság mértéke, az idegenség érzése, valamint a nagyon rossz egzisztenciális körülmények, és még sok más ok együttes hatásaként dönthettek a visszaszökés mellett. Esetlegesnek tekinthető az is, hogy kit, milyen hosszúságú magyarországi tartózkodás után fognak el. A 20 hónap után 1947 decemberében édesanyjával a visszaszökés mellett döntő („németül nem tudtam és nem tudtam ott megélni, mivel magyarnak érzem magam") .pesthidegkúti nőt nem egészen egy hónap múlva Békésen fogták el. A Németkérre visszatérő S. Mihály 7 hónapig sikeresen bujkált születési helyén, majd az alsószentiváni Kustyán pusztán vállalt munkát, ahol további 5 hónapig tudott elrejtőzni. Az 1948 tavaszán elfogottak közül többeket már az előző évben is előállítottak, és megpróbálták az országból való kitoloncolásukat is. B. J. 65 éves hercegfalvi férfi: „1947. évben újból fel lettem toloncolva a Mosonyi úti toloncházon keresztül feleségemmel együtt Hegyeshalomra, de ott az osztrák hatóságok nem fogadtak el." V. J.-né 41 éves hercegfalvi nő, akinek a férje 30 ÁBTL 2.5.6. IX. 208/1948., 263/1948, valamint 1066/1948.