Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)
EGYÉN ÉS HATALOM - 20. SZÁZADI TÖRTÉNELMI KATAKLIZMÁK - Tóth Ágnes: Kitelepítettek - visszaszököttek - visszatérők
A visszatérni akarók kitelepítésüket követően is tömegesen jártak el mentesítésük érdekében. Ebben az itthon maradt családtagok segítettek. Egyrészt „a hazaszökésre bíztatják őket, hogy itthon minden a régi és semmi bántódásuk sem lesz ha hazaszivárognak", másrészt „különböző igazolványokat küldenek ki nekik, mellyel ők különböző megszálló hatóságokhoz fordulva a demokráciára való hivatkozással hazaszállításukat kérik." - írta jelentésében a Hazahozatali Kormánybiztosság stuttgarti megbízottja. A mentesítéseket a belügyminiszter bírálta el. Fontos lett volna tehát a Hazahozatali Kormánybiztosság és a belügyminisztérium együttműködése. Ehelyett kölcsönös szemrehányásokkal illették egymást. Míg a belügyminiszter a kormánybiztosság németországi megbízottainak munkáját kifogásolta, addig Miliők Sándor kormánybiztos azt panaszolta, hogy „még egyetlen esetben sem kaptam ... választ azokra az átirataimra, amelyekkel egy vagy több személy adatait küldtem meg annak megállapítására, vajon az illetők kitelepítés alá esőknek tekinthetők-e." 23 A jogorvoslati lehetőségek határait jelzi, hogy 1947. április 10-ig a kitelepítettek közül 8 személy tért vissza hivatalosan Magyarországra, s további 31 személy kapott erre engedélyt, aki ekkor még Németországban tartózkodott 24 Az amerikai katonai hatóságokkal kötött egyezmény értelmében 1947 őszén a kitelepítések folytatódtak. Az eltelt több mint egy év alatt a telepítések miatt már korábban kialakult szociális, gazdasági, társadalmi feszültségek elmélyültek, a szlovák-magyar lakosságcsere megindulása pedig számos újat generált. A telepítés folyamatát kezdettől fogva - időben és az érintett csoportok nagyságát tekintve - aszinkronitás jellemezte, amit a jogi szabályozás és a gyakorlati megvalósítás között feszülő ellentmondások, a lebonyolítást végző különböző állami szervezetek egymással folytatott kompetenciaharca, a végrehajtás szakszerűtlensége, szervezetlensége és átpolitizáltsága tovább súlyosbított. A szlovákiai magyarok jelentős részének elhelyezése a németek további csoportjainak a kitelepítése, vagyonkorlátozása révén valósulhatott meg. 1947 április és augusztus között a kitelepítendők újabb körének kijelölésére - összeírására, vagyonelkobzására - valamint a már mentesítettek tömeges összeköltöztetésére és további vagyoni korlátozására került sor. A kialakult helyzetben a társadalmi feszültségek csökkentése érdekében a magyar kormány számára fontos lett volna, ha az 1947 augusztus végén 23 MOL XIX-B-l-r 1563/1947. A Nyugaton hadifogságba esett német származásúakkal kapcsolatban is az az álláspont született, hogy „az országba való visszatérésük nem kívánatos", tekintet nélkül arra, hogy hozzátartozóikat már kitelepítették-e vagy sem. - MOL XIX-B-l-r 970/1947. 24 MOL XIX-A-l-j 9801/1946.
