Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)
EGYÉN ÉS HATALOM - 20. SZÁZADI TÖRTÉNELMI KATAKLIZMÁK - Csóti Csaba: Dormándy Gézának, a magyar-román határkijelölő bizottság magyar tagjának 1921. novemberi jelentése a bizottság munkájáról (Forrásközlés)
vánta a határkijelölő bizottságtól, hogy határozza meg azokat a pontokat, ahol a határon módosítások lehetségesek. 6 A világháborúban győztes nagyhatalmak képviselőiből, valamint az érintett országok határkijelölő biztosaiból álló bizottságok feladata elsősorban a határmegállapítás technikai lebonyolítására szorítkozott. A magyar fél részéről azonban sokan, bízva a Millerand-féle kísérőlevélben, 7 az egykori területi integritáshoz közelítő határok kialakításában reménykedtek. (Annak ellenére, hogy a kísérőlevélről gróf Apponyi Albert már a békefeltételek ismertetésekor is megállapította, hogy semmilyen konkrét ígéretet sem tartalmaz.) Végső soron a határkijelölő bizottságok magyar és nem magyar résztvevőinek a kísérőlevélről vallott eltérő felfogása vezetett oda, hogy a tárgyalások során magasra csaptak az indulatok. A Magyar-Román Határkijelölő Bizottság 1921. augusztus 2-án Párizsban alakult meg, majd a budapesti és bukaresti protokollátogatások után Nagyváradon foglalta el székhelyét. 8 Tekintettel arra, hogy előzetesen nem határozták meg azt a vonalat, amely körül az esetleges határkiigazításokat elvégezhették volna, a párizsi bemutatkozások során Dormándy Géza rögtön felvetette, hogy a "határkijelölés bázisa fixírozva nincs", amire azt a választ kapta, hogy „annak interpretálása a bizottság feladata" lesz. 9 Az interpretálásra három nappal később, augusztus 5-én, Budapesten került sor. A bázist ekkor az Arad-Kisjenő-Nagyszalonta-Nagyvárad-Érmihályfalva-Szatmárnémeti-Nagykároly vasútvonalban határozták meg, oly módon azonban, hogy nem tették világossá, a vasútvonal mely oldalán kell húzódnia a határnak. 10 A magyar határkijelölő biztos további feladatát az a magyar álláspont határozta meg, melyet hűen tükrözött az eleinte segédbiztosként tevékenykedő nagyváradi Turchányi Tihamér által még 1921. augusztus 18-án készített tanulmány, amelyben a „kísérőlevél" szövegét elemezve a szerző arra a következtetésre jutott, hogy reális esély van az etnikai érvekre hivatkozva határkiigazítást elérni. 11 Ennek köszönhetően a tárgyalások további menetét nem képezte más, mint a magyar biztos által beadott, egyre szerényebb mértékű határmódosító javaslatok, majd a bizottság részéről azok elutasítása. A román és brit fél által javasolt közvetlen magyar-román tárgyalások sem vezettek eredményre, mivel Románia a területcsere, míg Magyarország a „területért magyarországi koncessziók" álláspontjára he6 Uo. 7 A kísérőlevélről ld.: ORMOS 1984. 369-386. p. 8 MOL K 511. cs. 10/ hat. sz. Dormándy 1921. augusztus 5-i jelentése, 1. p. 9 Uo. 10/hat. sz. Dormándy 1921. augusztus 5-i jelentése, 2. p. 10 Uo. 10/hat. sz. Dormándy 1921. augusztus 8-i jelentése. 11 Uo. 10/hat. sz. Turchányi Tihamér dolgozata.
