Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

VÁLTOZATOKA VÁROSRA, A LAKÁSRA ÉS A TUDÁSRA - Lugosi András: Az urbs-ból való ember (Forrásközlés)

vészét, szónoklat, költészet és filozófia oly magaslatra fejlődtek, amely némely tekintetben még máig sem lett felülmúlva. A városi lakó előkelőbb helyzetének bizonyítékát szolgáltatj[ák] a nyelvbeli kifejezések is. A sima, kisimított, »polírozott« ember a poliszban, a városban élt, a kellemes viselkedésű, az »urbánus« ember az urbsból, városból való volt, a civilizált ember a civis, a városi polgár és ugyanebből a gyökérből származik magának a civilizációnak a fogalma és kifejezése." Midőn a régi Görögország városállamai elbuktak, helyet adtak egy új civilizációnak, amelynek központja és lelke egy város volt - „az örök város" Róma. Róma volt a nagy gyűjtőmedence, amelybe betorkollott az ókornak minden folyamata és a kimeríthetlen forrás, amelyből kiindult a modern nemzeti élet minden patakja. A Tiberis menti város volt az a hatalmas szív, amelyből és viszont amely felé, szünetlen diastol[ával] és systolével áramlott (pulzált) az ókor életének vére. Róma, ama kornak képzeletében, bűvös (charmed) élettel volt megáldva (endowed); tisztelet (worship) tárgya volt és elestével azt hitték, hogy a civilizáció maga ment tönkre, hogy azután feltámadjon Szent ^Ágostonnak égi városában, az „Úr városá"-ban (city of God). Az ókorban és a középkorban a városok a szó teljes értelmében menedéket nyújtó kikötők voltak; erősen őrzött falaik közé érve a vándor egyszerre kényelemben és veszély elől mentve találta magát. Az Egyesült Államokban a polgárháború után alig 3 %-a a népességnek élt városoknak nevezhető alakulatokban és a főváros Philadelphia kb. 40.000 lakót számlált. Tulajdonképpen Amerikának abban az időben nem voltak a mai értelemben vett városai. A népesség túlnyomó tömege kis falvakban élt vagy magányos tanyákon. Ma az Egyesült Államok népességének közel 1/3 része 80.000 leieknél többet számláló városokban él, 10 %-a a népességnek négy városra oszlik meg: New Yorkra, Chicagóra, Brooklynra és Philadelphiára és a városok aránylagos túlsúlya folyton növekszik. Európában ez az arány még feltűnőbb. Skóciában jelenleg kb. % része városlakó (a XIX. század elején Vi); Angliában és Walesben a városi népesség az ország népességének 77 %-ára rúg, míg 50 év előtt csak 50 %-ot tett. Franciaországban városlakó a népességnek 1/3 része, Németországban 2/5-e és mindezen országokban, mint egyébként minden más európai államban is, a városi népesség sokkal rohamosabban gyarapszik mint a vidéki. Ezek az egyszerű tények rendkívül jelentőségesek. Azt mutatják, hogy a modern élet tendenciája világosan a város felé irányul. Mennél kellemesebbé alakítjuk a várost, annál valószínűbb, hogy önálló életű körzet lesz belőle, amely rendelkezik a szükséges eszközökkel arra, hogy kielégítse lakóinak morális, intellektuális és fizikai igényeit; de nagyobb súlyt kellene helyezni a művészeti (artisztikai, esztétikai) igényekre