Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

VÁLTOZATOKA VÁROSRA, A LAKÁSRA ÉS A TUDÁSRA - Pál-Antal Sándor: Adatok magyarországi városok 1901. évi vízellátásáról

hiányok minél előbbi orvoslását.

2 A leiratban radikális intézkedésként az egészséges ivóvízzel való ellátást és a csatornázás foganatosítását helyezte kilátása. A leiratra a városi tanács azt ajánlotta a város döntéshozó testületének, a törvényhatósági bizottságnak, hogy mivel a magánosok építkezésére nézve a meglévő szabályrendelet közegészségi tekintetben kielégítő intézkedéseket tartalmaz, újabb döntéseket a vízszolgáltatással kapcsolatosan hozzanak. Határozatában a törvényhatósági bizottság közgyűlése utasította a tanácsot, hogy tanulmányozza a város egészséges ivóvízzel való ellátása és a csatornázás kérdését, s az erre vonatkozó terveket és költségvetési előszámításokat lehetőleg még az év folyamán terjessze be.

3 1893-1896 között történtek is lépések az ügyben, amikor lejtmérési munkálatokat végeztek, próbakutakat fúrtak, a kutakból nyert vizet vegyelemeztették, ám az akció folytatása pénzhiány miatt elakadt. Csak 1901-ben került ismét napirendre. 1901. június 11-én Spitzer Károly kolozsvári vállalkozó megtudva, hogy Marosvásárhely tervbe vette a város csatornázását és az ivóvíz biztosítása érdekében vízvezeték létesítését, konkrét ajánlattal fordult a tanácshoz.

4 „Úgy vagyok értesülve - írta Spitzer -, hogy a város megfelelő tőke hiányában, illetőleg tőke nélkül, azon az alapon óhajtaná a berendezést létesíteni, hogy a vállalkozó a művet saját költségére állítaná be, s a város azt az e címre befolyandó díjakból és jövedelemből hosszabb időn át törlesztene le".

5 Felajánlotta a város területén létesítendő vízvezeték- és csatornahálózat megépítését és a különböző berendezések saját költségén való leszállítását a város minden előzetes anyagi hozzájárulása nélkül. Feltételei azonban komolyak voltak: ha a város miniszterileg jóváhagyandó szabályrendeletben kötelezi a város lakóit, illetőleg háztulajdonosait a házi-vezetékek bevezetésére és a megállapítandó csatorna- és vízdíjak fizetésére; ha a város ezen díjakat saját közegeivel közigazgatási úton behajtja, s ezeket a mű forgalomba helyezésétől számított 75 éven át félévenként neki, illetőleg jogutódjának a város felelőssége mellett átadja. A berendezések, vezetékek, csatornák és egyéb létesítmények 75 év után a város tulajdonába mennek át, minden kártalanítás nélkül. A vállalkozó azt is feltételül szabta, miszerint a város kizárólagos jogot biztosít neki arra, hogy az említett 75 év alatt minden házi vezeték berendezését, a házi csatornáknak a városi főcsatornával való összekötését, külön megállapítandó díjszabás mellett, egyedül ő végzi el. Minde2 MMNL Marosvásárhely város levéltára. Törvényhatósági bizottsági közgyűlési jegyzőkönyvek, 71. sz. 48. sorszám. 3

Uo. 4 Ua. Műszaki osztály iratai, 80. doboz, 188-190. lap. 5 Uo. 188. lap.