Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

VÁLTOZATOKA VÁROSRA, A LAKÁSRA ÉS A TUDÁSRA - Pál-Antal Sándor: Adatok magyarországi városok 1901. évi vízellátásáról

ADATOK MAGYARORSZÁGI VÁROSOK 1901. ÉVI VÍZELLÁTÁSÁRÓL A 19. század utolsó fele kedvező feltételeket biztosított a magyarországi városiasodási folyamat felgyorsulásához, az urbanizáció kiteljesedéséhez. Városaink számottevő része élt is a gyors növekedés és a fejlődés lehetőségeivel. Megragadta a kínálkozó alkalmat, hogy kiemelkedjen a vidék szürkeségéből. A gyors fejlődést mindenek előtt a vasúthálózat kiépítése segítette elő, mely a városokat bekapcsolta a Monarchia vérkeringésébe, és lehetővé tette kereskedelmi-ipari centrummá, regionális központtá válásukat. A városiasodást elősegítő kedvező közlekedési viszonyokon, a földrajzi adottságokon és gazdasági környezeten túl kiemelkedő jelentősége volt annak a ténynek is, ha egy város vezetősége, megértve az idők szavát, kezébe vette a kezdeményezést és konstruktív együttműködést tudott kialakítani a kormányszervekkel, főként a Belügy- és a Földművelésügyi Minisztériummal, amelyek részéről fejlesztési programjaihoz jelentős támogatást kaphatott. A jó városvezetés - amint azt Melega Miklós Szombathely modernizációjának ismertetése során bővebben is kifejtette

1 - eredményesen kamatoztatta kapcsolatit is. Egy-egy előnyös ipari-gazdasági befektetés megszerzése, vagy a város rangját emelő intézmény (katonai egység kihelyezése, fontosabb iskola vagy közegészségügyi intézmény létesítése stb.) létrehozása érdekében sokszor kihasználhatta a helyi kötődésű, országos befolyással rendelkező politikusok közbenjárását. A városvezetés mentalitása, a helyi elit vállalkozó szelleme, progresszív szemlélete, polgári öntudata is hathatósan hozzájárult a gyors fejlődéshez és a modernizáció megteremtéséhez. A legtöbb város lakosságának a 19. század utolsó negyedétől tapasztalható gyors ütemű emelkedése, a települések látványos területi expanziója, a növekvő népsűrűség egy sor új közegészségügyi kérdést vetett fel, amelyek a vagyonosodó polgárság fokozódó higiéniai és kényelmi elvárásaival társulva a városvezetéstől hathatós intézkedések foganatosítását igényelték. Ilyen feltételek között a döntéshozók tudatosan törekedtek a városszépítésre, a lakosság igényeit kielégítő modern intézmények meghonosítására és a provincializmus ellensúlyozására. E szándékok összhatásaként épült ki a 19. század végén és a 20. század elején a városokat behálózó korszerű műszaki infrastruktúra. 1 Lásd: MELEGA 2007.107-112. p.