Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)
VÁLTOZATOKA VÁROSRA, A LAKÁSRA ÉS A TUDÁSRA - Bácskai Vera: Bérkaszárnyából bérház
tében valamelyest csökken a lakások száma, esetenként a szobák, konyhák mérete is. Az 1941. évi népszámlálási ívekből 7 nagyjából ezeket az átalakított lakásokat ismerhetjük meg, immár lakóikkal és lakbérösszegükkel együtt. Az 1937 évi címtár 8 a háromemeletes ház adóköteles bérjövedelmét 62 726 pengőre teszi, 1941-ben viszont csak az üzletek (egy női ruha kereskedés, egy cipőbolt, egy szűcsbolt, egy fényképész, valamint egy mozi) bérleti díjai 52 760 forintra rúgnak, ehhez járult a lakásokért befolyt 29 672 forint, azaz az akkori tulajdonos, Schneider Gyula és neje 82 432 pengős házbérjövedelemmel rendelkezett. Az 1932-34 évi átépítés eredményeként drasztikusan csökkent a lakások száma: 43-ról 29-re. Az 1881-évi 12 földszinti udvarra nyűó lakásból mindössze 3 maradt, egy fűszerkereskedő boltjához csatlakozó szoba-konyha, fürdőszobás, valamint a házfelügyelő ugyanekkora, és a segédházfelügyelő egyetlen szobából álló lakása. Az I. emeleti lakások száma eggyel csökkent, a szobák száma viszont hárommal nőtt, a II. emelet korábbi szobáiban ekkor 11 lakás helyett már csak 8 maradt, és eggyel csökkent a III. emeleti lakások és kettővel a szobák száma. Noha a ház sarokház volt, 11 egyszobás lakás az udvarra nézett. A lakások többsége továbbra is egy-két szobás volt (ezek tették ki a bérlemények 82 %-át, szemben az 1881. évi 90 %-kal), és a háromszobásak száma sem szaporodott, ezek azonban már „polgáribb" jellegűek voltak. Csak a három földszinti és két emeleti lakásból nyílt a bejárat a konyhából, egy lakás kivételével mindegyikben volt fürdőszoba, vagy fürdőfülke, és 13 lakáshoz cselédszoba is tartozott. Igazi újdonságnak azonban a 3 négyszobás és egy ötszobás lakás megjelenése tekinthető. Ezzel összhangban módosult a bérlők összetétele is. 1881-ben a lakóknak több mint negyede munkás, fele pedig a kispolgári és munkáslét határán élő volt, míg a középosztály alsó rétegét mindössze hárman képviselték, 1941-ben viszont már csak 4 munkásbérlőt (15%) találunk, a bérlők közel 60 %-a foglalkozása alapján középosztályinak, negyede pedig kispolgárinak minősíthető. A két lakás összevonásával kialakított egyetlen ötszobás lakást egy bútorkereskedő, a három négyszobást egy üveg- és porcelánkereskedő, egy női szabó és egy zongorakészítő bérelte. A háromszobás lakások bérlőinek besorolásánál, mivel lakóik foglalkozása nincsen pontosan megadva, inkább az évi bér összege volt irányadó. Az I. emelet 1. sz. évi 1200 pengő bérű lakást a neve alapján nemesnek vélhető Szegfalvi Szeghy Elemérné magánzó, az I. emelet 6. sz. 1440 pengő bérűt az ismeretlen foglalkozású özv. Singer Jakabné, a II. emeletit pedig Malik József zsidó termény kiskereskedő és kisfuvaros bérelte. 7 BFL IV.1419.J 8 BUDAPESTI INGATLANOK.
