Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)
A GYARAPODÁS ALAKVÁLTOZATAI - Hausel Sándor: Pénzintézetek Balassagyarmaton 1867 és 1920 között
sével. 10 A város életében kivívott tekintélyét és elismertségét jelezték a halálakor a vármegyeházán, a városházán, takarékpénztári és népbanki épületeken, a népkör és az ügyvédi kamara helyiségein kihelyezett gyászlobogók. Jelentős, ugyanakkor ellentmondásos személyiségnek jellemezte őt a vezércikket megfogalmazó újságíró: „...hol van az az életíró, aki oly érdekes életet, mint amilyen Reményfyé volt, a gyászeset hatása alatt híven és tárgyilagosan visszatükröztetni tudná?...ha akart teremtett és ha akart rombolt, emelt és sújtott. A végletek találkozása egy hatalmas főben... Ahol ő megjelent és felszólalt, a nagy ész iránti tisztelet, legtöbbször pedig erkölcsi presszió vett erőt a kedélyeken. Az ő eszének hatalma és fölénye mindenkit hallgatásra kényszerített. Ha valamely tárgyhoz hozzászólt, azt minden oldalról annyira kimerítette, hogy ahhoz csak az szólalhatott hozzá, akinek viszketege a felszólalás. Bonyolult ügyekben az Ariadné fonalat ő adta kézbe, a kútba dobott követ ő húzta ki, indítványai, javaslatai korrektek és a fennforgó körülményeknek legmegfelelőbbek voltak. Bármely természetű ügyben, lett légyen az igazságos, vagy más természetű ügy, ha Reményfy felszólalt, az ő beszédét élvezettel hallgatta végig még a legnagyobb ellensége is daczára annak, hogy a kifejezésekben nem volt éppen válogatós." hangzik a méltatás. S Reményfynek volt alkalma szerepelni, hiszen alig volt a megyében és a városban olyan bizottság, amelynek tagja ne lett volna. A város közügyeiben 1887-ig ő játszotta a legfőbb szerepet. „Érdeklődött minden iránt, a csekély dolgoktól fogva a legmagasabb politikáig. Korán kelt és késő feküdt ... mindent tudott, minden iránt érdeklődött. Akiket szeretett, szerette azokat következetesen erényeikben és hibáikban egyaránt, akiket nem szeretett, vagy akikkel a magán- avagy közdolgokban ellenkezésben volt, azokat üldözte következetesen a végletekig. Közmondássá vált, hogy 'nem jó az öreggel haragba lenni'. Ebből következtethető az, hogy voltak olyanok, akik Reményfyt rajongásig szerették, de voltak titkos és nyílt ellenségei, kik ennek daczára nagy eszét, gyors felfogását, éles logikáját és mindenek felett ügyes dialektikáját bámulták és tisztelték." Amilyen bámulatos volt az élete, olyan impozáns volt a temetése is. Soha nem látott sokaság kísérte utolsó útjára a közügyek kiváló szolgáját. „A rendezőség úgy intézte, hogy a halottat a polgári iskola, a vármegyeház, taka10 NLHH 1887. november 27. Reményfy annyira szerette a virágokat, hogy évente nagy mennyiségben Erfurtból hozatott szabadföldi és üvegházi növényeket. „... mivel azok kollektív eladása nem sikerült - többen vették meg, s hogy mások is részesüljenek belőlük - a vevő urak elhatározták, miszerint átengednek azokból több érdekes példányt. A virágokra Darvai Ármin könyvkereskedő üzletében tehető megrendelés."
