Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

A GYARAPODÁS ALAKVÁLTOZATAI - Bán Péter: A kilenced- és tizedszedés újraszabályozása az egri püspöki uradalomban az 1764 és 1768 közötti dézsmautasítások tükrében

előbb meglévén, úgy tegyék meg a bevallás conscriptioját a plébános, ha helyben vagyon, és bírák jelenlétében. Felírván azt is, kinek hány darab földje, hány kila vetés alá való

20 és mineművel bevetve légyen. Úgy azután minden vetést bíró embernek és bíráknak jelenlétében a határt megjárván a termést megolvassák és a conscriptioval összetartsák

21

. Ha tapasztalják, hogy megtagadás lett, az el tagadót

22 contrabandálják irgalom nélkül. A contrabandáknak fele az uraság részére, a másik fele pedig, előbb kivetetvén az illendő dézsma, a dézsmásoké legyen. Ezek így meglévén, fogják a kilencedet és tizedet, vagyis inkább az ötödik csomót, kévét, boglyát, kalangyát, vontatót és rudast a conscriptio alkalmatosságával á dénár 5 kiosztott cédula szerint beszedni.

23 Nevezetesen pedig a tiszta búzából, kétszer búzából

24

, rozsból, árpából, zabból, tönkölyből, borsóból, kölesből, tatárkából, úgy nemkülönben, ahol árendában nem volna, kukoricából, borsóból és lencséből.

25 A gabonának tizedéből, nem pedig kilencedéből ki fogják adni tisztelendő plebanus uraiméknak az octavát

26

. Azon felül fogják [a] dézsmás uraimék minden embertől, akiknek dézsma alá való vetése vagyon, mind ősziből, mind tavasziból (mivel kilenced és tized adattatik) két-két kévét elvenni maguk közt a dézsmások közt érdem szerint felosztandó pennaticumban.

27 Sarlópénzül pedig valahány csomó vagy vontató adattatik dézsmára, kilencedbe és tizedbe, mindannyi 10 dénár fog megvétetni.

28 Amely lakosoknak semmi vetésük nincsen, azok fizetnek kereszténypénzt, á 10 dénárt.

29 1 kila (= 1 pozsonyi mérő) vetőmagot igénylő föld nagysága az úrbérrendezés idején 550-650 bécsi négyszögöl körül mozgott. A bevallás szerint készült összeírással összevessék. Nyilván nem az eltagadó ember, hanem a letagadott termés elkobzásáról van szó. Az összeíráskor tehát minden jobbágy dézsmakötelezettségéről külön papírt írtak, melyet nekik 5 dénár ún. cédulapénz ellenében átadtak, és amely azután megkönnyítette a dézsma beszedését. A „kétszer búza", „kétszeres", „elegybúza" vagy „abajdóc", latinul „triticum mixtum" a búza és a rozs kevert vetését, illetve termését jelenti. A borsó kétszeri említését nem értem, bár az egyértelmű - ugyanennek és az 1766os instrukciónak utolsó előtti bekezdésében foglaltak alapján -, hogy az ún. külső kerti veteményeket (kukorica, borsó, lencse, len, kender stb.) nem dézsmálták, mert azokat készpénzes árendaösszeggel váltották meg a jobbágyok. Ha viszont ugyanezeket a szántóterületeken termelték, akkor már tized- és kilencedkötelesek voltak. Azaz az egyházi tized nyolcadrészét. Pennaticum = írásdíj; a dézsmaösszeírásért fizetendő illeték, melyet itt természetben szedtek be a dézsmások a maguk számára. A sarlópénznek (pecunia falcis) általában azt a dézsmát nevezték, amelyet a részes aratók béréből szedtek, vagy amit az aratórész dézsmálása helyett a jobbá-