Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

CSALÁDI STRATÉGIÁK, FELBOMLÓ KÖTELÉKEK - Nagy Sándor: Válások mérlegen - a házasság felbontása Budapesten (Pest-Budán) a XIX. század második felében

Forrás: Válóperes adatbázis Az ismert válások az elsőfokon a Budapesti Királyi Törvényszék (valamint: az elődbíróságok), illetve harmadfokon a Magyar Királyi Kúria által az adott évben jogerősen felbontott házasságok számát jelentik. Ezek - elsősorban - a hiányos fennmaradás miatt minimumot jelentenek. Egy-két évben egyetlen bontóper sem maradt meg (ld. 3. ábra), a diagram ezért a nagyságrendeket és tendenciákat csak torzítva tükrözheti. Megjegyzendő, hogy amikor a Törvényszék pusztán az egyik félre nézve mondta ki a válást, és/vagy később ekként emelkedett jogerőre a bontó ítélet, 1 helyett 0,5-tel számoltunk. „Budapesti válások" - a definíció nehézségei Mielőtt más forrásokat keresnénk a XIX. századi fővárosi válások felmérésre, fel kell tennünk a kérdést: pontosan mit is fogunk mérni? Azaz: mit tekintünk budapesti (pest-budai) válásnak, és egyáltalán - bármily furcsán hangozzék is elsőre - mit értünk válás alatt? Először is nem árt tisztázni, hogy a Budapesti Királyi Törvényszék (illetőleg a főváros területén működött előd-bíróságok) által kimondott válások nem feleltethetők meg teljesen a budapesti válásoknak, amennyiben ez utóbbi alatt - ez volna az ideális eset - budapesti lakosok által Budapesten felbontatott házasságokat értünk. A bírói illetőséget 1895. október 1. előtt elsődlegesen a peres felek felekezeti hovatartozása szabta meg. A pest-budai városi, majd királyi törvényszékekhez eredendően, a XVIII. század végétől, csak a protestáns - pontosabban: evangélikus és református - vallású lakosok házassági bontóperei tartoztak. Az osztrák polgári törvénykönyv rövid életű uralma nyomán, annak hatására, 1863-tól a zsidó házastársak válóügyei is e világi fórumok elé kerültek. Ellenben 1895-ig mindvégig külön egyházi bíróság bontotta fel az ortodoxok, valamint az unitáriusok házasságait. (A római és görög katolikusok házassági pereiben a szentszékek jártak el, de azok a házassági köteléket - mint az közismert - nem bonthatták fel, csak ágytól-asztaltól választhatták el a feleket.)

5 Vagyis: eleve nem minden budapesti lakos válóperében a Budapesti Királyi Törvényszéken járt el. A törvényszékek illetékességét, másodszor, alapvetően az 1868: LIV. tc. szabályozta. Ennek nyomán a házassági viszonyból származó valamennyi pert ama törvényszék előtt kellett megindítani, „amelynek területén a házasfeleknek állandó és utolsó együttlakásuk volt". (Kivéve azt az esetet, amikor a válást hűtlen elhagyás címén kérték kimondani: ilyenkor csak a felperes lakhelyét kellett igazolni.)

6 Tehát előfordulhatott, hogy a Budapesti Királyi Tör5

SZTEHLOl885. 6 Az 1868. évi LIV. törvénycikk a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában. 36. §. CJH.