Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

KÖSZÖNTŐ

KÖSZÖNTŐ A közfelfogás a levéltároshoz csaknem kiirthatatlanul a régmúlt ügyek búvárlatában elmerült, visszavonult, a hétköznapok világával alig érintkező szakember képzetét társítja, - ámbár a valóság ennek csaknem a fordítottja. A jelen kihívásai - ha a szakmai lelkiismeret nem üres szó - ugyanis lehetetlenné teszik a begubózást. Napjaink és a mögöttünk hagyott évtizedek vezető levéltárosa figyelembe kellett, s ma még inkább figyelembe kell vegye a körülöttünk zajló történéseket, hiszen a felelős posztokon meghozott döntések messze ható érvénnyel szabták, s szabják meg korunkban is a levéltárak, az azokban őrzött és az oda kerülő iratok sorsát, s ezzel a jövendő kutatás lehetőségeit. Á. Varga László egész levéltárosi pályája ezen felismerésnek, s az ebből fakadó következtetések levonásának bizonysága. Viszonylag rövid idő alatt rengeteg dolog - az ún. társadalomtörténeti paradigmaváltástól, az iratok rohamos állagromlásán át, az egyre kezelhetetlenebb raktárelhelyezési nehézségeken keresztül az információtechnológiai forradalomig - jelentős mértékben módosította a levéltárak működési feltételeit. Mindez nem hagyhatta nyugodni a szakmáját oly mértékben komolyan vevő levéltárost, mint Á. Varga László, akinek egész eddigi munkáját a levéltári források, az írott emlékezetünkért érzett felelősség határozta meg. Az ő esetében is döntő jelentőségű volt a szakmai pályáján útjára bocsátó szellemi műhely, az ún. debreceni iskola, amelyet Szabó István szellemisége és Ránki György gazdaságtörténeti irányultságú szemlélete egyként fémjelzett. A levéltárosi erudíciót pedig a Kovács Béla nevéhez kapcsolódó „egri műhely"-ben, a Heves Megyei Levéltárban tette magáévá. Elénk szakmai érdeklődés, nyitottság, az eltérő álláspontok mérlegelése, szenvedélyes munkakedv és munkabírás jellemezte akkor, s jellemzi ma is. Fiatalon, mindössze harmincnégy évesen lett a Nógrád Megyei Levéltár igazgatója, ahol azután az Egerben szerzett muníciót kamatoztatta. Nógrád megyei tevékenysége túlmutatott a megye határain, mivel azon levéltárosok közé tartozik, akit nemcsak a szűkebb pátria ügyes-bajos dolgai foglalkoztatnak, de országban is képes gondolkodni és tenni. A nógrádi intézmény szakmai és tárgyi fejlesztése, s a jövő perspektívái az ő munkálkodásának eredményeként állanak előttünk. A levéltári források újfajta értelmezési lehetőségei, s a posztgraduális képzés megoldatlansága késztették arra, hogy 1986-ban szervezője és egyik alapítója legyen a debreceni-budapesti indíttatású, s a kelet-európai narratív történetírás válságából a társadalomtörténet irányába kiutat kereső, Haj-