Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Katonahalál - leszámolás a fegyveres testületek tagjaival - Szakály Sándor: A második világháborút követő népbírósági és bírósági eljárások a magyar királyi honvédség tagjai ellen

kobzással és állásvesztéssel súlyosbítva a határozatot. A kegyelmi tanáccsá átalakult bíróság nem ajánlotta kegyelemre Béldy Alajost. A Szociáldemokrata Párt által delegált népbíró, dr. Krebs Ernő így indokolta álláspontját: „... az államérdek azt kívánja, hogy az első háborús bűnös a legsúlyosabb büntetéssel sújtassék. Különösen áll ez a tétel azért, mert háborús bűnöseink úgyszólván kivétel nélkül külföldön vannak. Azoknak részünkre való kiadása akadályokba ütközne akkor, ha az első felelősségre vont háborús bűnös a halálos ítélet után kegyelmet kapna."

13 Az ítéletet követően a Népbíróságok Országos Tanácsa 1945. július 26-án tárgyalta az ügyet, és az első fokon hozott ítéletet megerősítette. Az 1945. július 30-ai kegyelmi tanácskozás sem tartotta kegyelemre méltónak Béldy Alajost, jóllehet dr. Farkas Béla a maga „igen" szavazatát többek között így indokolta: „... azért is ajánljuk kegyelemre, mert a bírói eljárás során a büntetőjogi eljárási szabályok olyan súlyos megsértésével állunk szemben (lásd a vezetőbíró előterjesztésében s az Országos Tanács tanácskozási jegyzőkönyvében foglaltakat), melyek a tényállás kellő tisztázását, ennek megfelelően az anyagi igazság felderítését is nagy fokban gátolta, s az ilyen körülmények között hozott halálos ítélet végrehajtása később esetleg jóvátehetetlen."

14 Az ítéletet végül is az államfői jogokat gyakorló Nemzeti Főtanács 1945. augusztus 13-án kegyelemből életfogytiglan tartó kényszermunkára változtatta, míg mellékbüntetésül politikai jogai gyakorlását tíz évre felfüggesztették és a tulajdonában álló két, egyharmadrésznyi házat elkobozták. Béldy Alajos a Kozma utcai úgynevezett gyűjtőfogházban hunyt el 1946. december 22-én, „gyomordaganat és elmezavar" következtében A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága 1994. november 21-én az ellene emelt vádak alól felmentette. Rendfokozatát posztumusz a Magyar Köztársaság elnöke helyreállította. Werth Henriket, a Honvéd Vezérkar 1938. szeptember 29. és 1941. szeptember 4. közötti főnökét a Budapesti Népbíróság 1948. május 22-én, távollétében főbüntetésül halálra, mellékbüntetésül vagyonelkobzásra, hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlásának felfüggesztésére ítélte. A Népbíróságok Országos Tanácsa 1948. július 26-án az elsőfokú ítéletet megerősítette. Ennek ellenére a magyar hatóságok részéről nem történtek lépések Werth Henrik kiadatása érdekében a Szovjetunió felé.

15 Az ő elítéléséül is szolgáló népbírósági rendelet, illetve népbírósági törvény vonatkozó paragrafusainak (Werthet a Nbr. 11. § 1. pont 1. bekezdésében, a 2. pontban, a 4. pont 1. tételében és az 5. pont 3. tételében foglalt bűncselekmények elkövetésével vádolták) többségét a Magyar Köztársaság Alis ÁSZTL V-119 950. Béldy Alajos ügye. Nb. VII. 1509/1945. 14 UO. 15 Werth Henrik életútjára és perére vonatkozóan lásd DOMBRÁDY Lóránd: Werth Henrik, akiről nem beszélünk. Budapest, 2005.