Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Katonahalál - leszámolás a fegyveres testületek tagjaival - Szakály Sándor: A második világháborút követő népbírósági és bírósági eljárások a magyar királyi honvédség tagjai ellen

Ezen ítéletek közül tizenkettőt végrehajtottak (Beregfy Károly vezérezredes, Deák Ferenc vezérőrnagy, dr. Fábián Lajos vezérőrnagy, Ferenczy László csendőr alezredes, Hajnácskőy László csendőr ezredes, Hindy Iván vezérezredes, Jány Gusztáv nyugállományú vezérezredes, Karátsony László vezérőrnagy, Kozma István altábornagy, László Dezső vezérezredes, Ruszkay Jenő címzetes vezérezredes, Sellyey Jenő vezérkari ezredes), kegyelemből életfogytiglani, illetve rövidebb idejű szabadságvesztésre változtattak hat halálos ítéletet (András Sándor vezérőrnagy, Béldy Alajos vezérezredes, Kuthy László vezérezredes, Rátz Jenő nyugállományú vezérezredes, Stomm Marcel gróf altábornagy, Veress Lajos vezérezredes), Jugoszláviának átadtak két halálraítéltet (Feketehalmy-Czeydner Ferenc vezérezredest és Grassy József altábornagyot - őket ott szintén halálra ítélték és kivégezték), illetve egy életfogytiglani jogerős ítélettel rendelkező vádlottat (Szombathelyi Ferenc nyugállományú vezérezredest) Jugoszláviában halálra ítéltek és kivégeztek. Az ítéletek kisebb része tíz év alatti, míg a nagyobb részük a feletti szabadságvesztést jelentett. Életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték Farkas Ferenc vezérezredest (távollétében), Hellebronth Vilmos vezérőrnagyot, Littomericzky Oszkár vezérkari ezredest, Porzezinsky György vezérkari alezredest, Szombathelyi Ferenc nyugállományú vezérezredest (őt kiadták Jugoszláviának, ahol halálra ítélték és kivégezték), Tarnay Béla vezérőrnagyot, Ternegg Kálmán vezérezredest, Vörös János vezérezredest és Zsedényi Zoltán vezérőrnagyot. Ezen ítéletek egy részét már nem a népbíróságok hozták meg, hanem a különböző katonai bíróságok, illetve törvényszékek, 1949 után. A vádpontok között azonban szinte kivétel nélkül szerepeltek a második világháborús években elkövetett háborús és népellenes bűncselekmények. Voltak olyanok is, akiket más perekben ítéltek el, mint például az úgynevezett „köztársaságellenes összeesküvés" perében Veress Lajost, András Sándort, Berkó Istvánt, vagy kémkedés és egyéb vádakkal később Kuthy Lászlót, Vörös Jánost. Hogy képet kaphassunk a katonai vezetők elleni népbíráskodás gyakorlatáról, érdemes néhány konkrét esetet is felidézni, azokat a korabeli forrásokkal illusztrálni. Az első, népbíróság elé állított katonai vezetők egyike vitéz Béldy Alajos vezérezredes, aki 1944 őszén a nemzetőrség parancsnoka volt. A nyilas-hungarista hatalomátvételt követően a németek letartóztatták, és csak 1944. november 20-án helyezték szabadlábra. Ezt követően bujkált, majd 1945. január 19-én szolgálattételre jelentkezett az Ideiglenes Nemzeti Kormánynál Debrecenben. Mint egykori katonai attasé, aki több nyelven - német, angol, francia, olasz, lengyel - beszélt, számításba jött a majdani béketárgyalások katonai szakértőjeként. Sorsa azonban másként alakult. 1945. április 21-én előzetes letartóztatásba került, és a Budapesti Népbíróság 1945. július 20-án kötél által végrehajtandó halálbüntetésre ítélte, mellékbüntetésként teljes vagyonel-