Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Vörös - fehér - zöld - vörös. A megtorlások alakváltásai - Szakolczal Attila: Az 1956-os forradalmat követő megtorlás dimenziói

ni. Kétségtelen, hogy különösen a pufajkásoknak meghatározó szerepük volt a társadalmi ellenállás letörésében, a társadalmi szolidaritás kötéseinek szétverésében, a bírói felelősségre vonás előkészítésében azonban már vajmi kevés hasznukat lehetett venni. Verni, ha kellett ölni is tudtak, de nyomozati vagy vizsgálati munkát folytatni nem. Ezen szakasz záró dátumát Rainer 1957 áprilisára teszi, amikor a párt vezető testületei Kádár moszkvai látogatását követően jóváhagyták a tömeges megtorlás elindítását, és határozatot hoztak Nagy Imre és vádlott-társai bírósági felelősségre vonásáról. A harmadik szakasz, „a tömeges bosszúállás periódusa" az 1959-es részleges amnesztiáig tartott.

16 Ebben az időszakban visszaszorult a statáriális bíróságok jelentősége, az ekkor már november 4-e, sőt október 23-a előtti cselekmények elkövetőit vád alá vonó eljárások fontosabb része népbíróságok előtt folyt. Végül 1959 tavaszától 1963 tavaszáig tartott a megtorlás negyedik szakasza, amelyben sorra visszavonták a november 4-e után hozott kivételes intézkedéseket, míg 1963-ban a megtorlás folyamatát (és azt a restaurációs történelmi korszakot, amelynek egyik meghatározó jellemzője volt maga a megtorlás) lezárta az úgynevezett nagy amnesztia, amely - mint erre Rainer is figyelmeztet - továbbra is börtönben hagyta az ötvenhatos elítéltek jelentős csoportjait.

17 A megtorlás fogalma azonnal elterjedt az ötvenhatos szakirodalomban, méghozzá a Rainer által használt széles (és hamarosan tovább bővülő) értelemben, amely szerint felöleli a forradalom tábora ellen november 4-től atkalmazott erőszak, jogkorlátozás és jogfosztás valamennyi formáját. Gosztonyi Péter 1993ban megjelent munkájában a kifejezés ismét helyet kapott a kötet alcímében is.

18 Ebben Gosztonyi egymástól igen különböző események utólagos, büntetőjogi eszközökkel történő számonkérését mutatja be: az 1848-1849-es forradalom és szabadságharcét, a Tanácsköztársaságét, a második világháborúét és 1956-ét. Az 1956-ra következő megtorlás bemutatása során Rainerhez hasonlóan korai kezdődátumot sejtet (noha pontos időpontot nem ad), ámde - 1981ben megjelent munkájával szemben - időben a forradalom leverése utánra teszi a megtorlás kezdetét. Az ellentétet azzal oldja fel, hogy a forradalom végét az akkor már bevetthez képest jóval korábbra teszi. Mint írja: „November 4-én Konyev marsall csapatai - tizenhét szovjet hadosztály - tíz nap alatt felszámolták a magyar forradalmat",

19 vagyis a forradalom november közepén véget ért, a Gosztonyi által a megtorlás részeként tárgyalt események (a pufajkás erőszak, a statáriális és egyéb bíróságok ítélkezései, valamint a sortüzek) viszont csak 1956 decemberében kezdődtek el. 16 Uo. 17 Uo. 124. p. 18 GOSZTONYI Péter: A magyar Golgota. A politikai megtorlások vázlatos története Magyarországon 1849-től 1963-ig. Budapest, 1993. 19 Uo. 65. p.