Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Vörös - fehér - zöld - vörös. A megtorlások alakváltásai - Szakolczal Attila: Az 1956-os forradalmat követő megtorlás dimenziói

SZAKOLCZAI ATTILA Az 1956-os forradalmat követő megtorlás dimenziói I. Tanulmányomban azzal az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követő, a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás szervei által végrehajtott politikai szempontú és célú bosszúhadjárattal kívánok foglalkozni, amelynek története elválaszthatatlanul összeforrt a forradalom és szabadságharc történetével, és amelyet ma már általánosan a forradalmat követő megíorMsként tart számon a szakma és a forradalomról folytatott közbeszéd. A megtorlás fogalom használata a tárgyalásba vont jelenségre viszonylag új keletű, a Kádár-korban nem vált úzussá. Ennek magyarázata lehet egyfelől a szó konnotációs mezeje, amelybe beletartozik a brutalitás (amit Kádárék a valóságban vállaltak, sőt szorgalmaztak, de a közbeszédben kerülni igyekeztek), valamint az, hogy az elkövetett cselekmény súlyát általában meghaladó mértékű büntetés nem a törvényesség védelmét, hanem a sérelmet szenvedetlek) bosszúszomját hivatott kielégíteni. Czuczor Gergely és Fogarasi János 1867-ben, valamint Balassa József 1940-ben megjelent A magyar nyelv szótára című munkája egyaránt úgy definiálja a kifejezést, hogy „rosszat rosszal fizet", ami alkalmatlanná tette a kádárista leírások számára, amelyek a forradalmat követő időszakot a törvénytelenség állapotát felváltó konszolidáció korszakának tekintették és mutatták, amelyben a hatalom nemhogy rosszal fizetett volna az elkövetett bűnökért, hanem ellenkezőleg, kifejezetten nagylelkű volt a megtévedettekkel és a bűnüket megvallókkal, azokat jóvátenni készekkel szemben. (A tárgyhoz való ragaszkodás érdekében itt és a későbbiekben is kénytelen vagyok eltekinteni a kádárista csúsztatások, valamint a teljességgel hamis állítások korrigálásától.) Másfelől a kifejezést 1957 nyarán használta már az ENSZ magyar ügyben felállított különbizottságának a jelentése, éppenséggel a Kádár-rendszerre dehonesztáló mellékízzel. Az 1956-os „ellenforradalmat" tárgyaló kádárista munkák hosszú ideig kerülték magát a témát is, a történet tárgyalását általában befejezték november 4-ével, amikor (interpretációjuk szerint) a szovjet csapatok katonai, a Kádár-kormány pedig politikai téren helyreállította a törvényes rendet. Balogh Sándor és Jakab Sándor 1978-ban, a Kossuth Kiadónál megjelent kiadványa magát a megtorlást érdemben nem tárgyalja. Annak politikai összefüggéseiről mindössze annyit állít, hogy „A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulása pillanatától élesen megkülönböztette egymástól az ellenforradalom tudatos - és gyakran bűncselekményekben is vétkes - résztvevőitől az általuk befolyásolt, megtévesztett embereket. Míg az előbbiek szigorú