Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Vörös - fehér - zöld - vörös. A megtorlások alakváltásai - Baráth Madgolna: Az SZKP megbízottjainak magyarországi tevékenysége a szovjet katonai beavatkozást követően

döntés nyomán ideérkező szovjet funkcionáriusok itt-tartózkodásának időtartama, pontos száma és tevékenysége ma még teljességgel ismeretlen.

26 A szovjet pártvezetésnek küldött beszámolókból jól látszik, hogy a magyar pártvezető november-december folyamán számos alapvető kérdésben (az október 23-ai események jellegének értékelése, a Nagy Imréhez való viszony, többpártrendszer kérdése, a szovjet csapatok kivonása) feladta eredeti álláspontját, s decemberre maga is a keményebb politikai irányvonal egyik képviselőjévé vált. Ebben feltehetőleg a szovjet politikai vezetésnek való kiszolgáltatottság játszotta a legnagyobb szerepet; Kádár nem tudott szabadulni attól a gondolattól, hogy ha nem teljesíti a szovjet igényeket, egy hozzá képest „balra" álló garnitúrát bízhatnak meg a kormányzással. A magyar vezető félelme nem volt teljesen alaptalan, hiszen Rákosiék esetleges visszatérése gyakorlatilag egészen 1957 tavaszáig nyitott kérdés volt.

27 Kádár valószínűleg azt is belátta, hogy nagyobb politikai mozgástérre csak úgy tehet szert, a szovjet gyámságtól csak abban az esetben szabadulhat meg, ha elnyeri a szovjet vezetés bizalmát. Ez pedig csak abban az esetben sikerülhetett, ha teljesítette a szovjet részről megfogalmazott követeléseket. Ráadásul Kádáraknak nem csupán a szovjetek felé, de a szocialista táboron belül is bizonyítani kellett, hogy külső segítség nélkül, önmaguk is képesek a november 4. után döntően a szovjet katonai szervek által biztosított rendet fenntartani és a hatalmat megszilárdítani. A november folyamán Magyarországra látogató román és keletnémet politikusok a szovjetekhez hasonló szellemben próbáltak Kádárra nyomást gyakorolni a határozottabb és keményebb fellépés irányában történő elmozdulásra.

28 A pártvezetőségben kezdettől fogva fölényben lévő „kemény vonal" híveinek álláspontját jobban kifejező belpolitikai irányvonal meghirdetéséhez, valamint 1956 októberének és Nagy Imre szerepének átértékeléséhez végül a Kádár által novemberben kezdeményezett, de az eredeti elgondoláshoz képest egészen más szellemben összeülő, 1957. január eleji nemzetközi tanácskozás adott újabb lökést. 26 A megyei szerveknél dolgozó szovjet pártfunkcionáriusoknak a magyarországi munkájukról készített jelentései közül eddig mindössze egyet ismerünk, Szabolcs megyéből. RGANI f. 5. op. 49. gy. 24. 27 A magyar párt- és kormánydelegáció 1957. márciusi szovjetunióbeli tárgyalásai alkalmával Vorosilov megmutatta Kádárnak Rákosi Mátyás SZKP KB-hoz írt levelét, néhány kellemetlen percet szerezve ezzel. Az előzményekhez tartozik, hogy az SZKP KB Elnöksége 1957. március 27-én Molotov kérésére tűzte napirendre Rákosi március 25-ei levelének megtárgyalását. Az Elnökségben Zsukov és Kaganovics azon felvetése ellenére, hogy nem kell a magyar pártügyekbe beavatkozni, végül egyöntetűen az a vélemény alakult ki, hogy nem célszerű Rákosi visszatérése Magyarországra. Döntés született arról, hogy a magyar delegációt megismertetik Rákosi levelével, és Bulganyin a nagygyűlésen is beszél majd Rákosi szerepéről. A. A. FURSZENKO (szerk.): Prezidium CK KPSZSZ. 1. Moszkva, 2004,241-242. p. 28 Lásd a magyar-NDK tárgyalásokról a német fél által készített és az SZKP-nak is eljuttatott feljegyzést. RGANI f. 5. op. 28. gy. 395.