Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)
Vörös - fehér - zöld - vörös. A megtorlások alakváltásai - Baráth Madgolna: Az SZKP megbízottjainak magyarországi tevékenysége a szovjet katonai beavatkozást követően
koordinálásának kérdéseit, 3 megbeszélésük eredményeit azonban nem ismerjük. Az bizonyos, hogy Szeröv csak december elején tért vissza Moszkvába, s november-december folyamán a letartóztatásokat és a letartóztatott felkelők ügyének vizsgálatát jórészt szovjet állambiztonsági munkatársak végezték, még a kihallgatási jegyzőkönyvek is orosz nyelven készültek. Az új koirnány hivatalba lépésétől kezdve Kádár közvetlen közelében dolgozott a szovjet nagykövetség tanácsosa, Bajkov, akinek pontos szerepét ez idáig még nem sikerült tisztázni. Elsődlegesen ő biztosította a magyar pártvezető és a szovjet pártmegbízottak közötti összeköttetést, de az sem zárható ki, hogy emellett Kádár „ellenőrzése" is feladatai közé tartozott. 1958 októberében az akkori szovjet nagykövettel beszélgetve Kádár nagyra értékelte 1956. őszi tevékenységét, 4 az utólagos pozitív értékelés azonban még nem jelenti azt, hogy jelenléte annak idején ne korlátozta volna Kádár egyébként sem túl nagy mozgásszabadságát. Kádár János az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának 1956. november 24-ei ülésén azt állította, hogy „senki, és ha úgy kell, megnevezem, a szovjet elvtársak sem, egyetlenegy belügybe sem avatkoztak be. Nem mondják meg, hogyan alakítsuk ki a belső pártdemokráciát és a közélet demokratizálását. Nem mondják meg, hogyan foglaljunk állást. Egyetlen kérdés izgatja őket: koncentráljuk-e az erőinket az ellenforradalom szétzúzására, tömörítjük-e a kommunistákat és a dolgozókat erre. És ha észrevételeket tesznek... mi hálás köszönettel tartozunk ezért, mert elvtársi segítségnek és nem beavatkozásnak tekintjük." 5 A párt első számú vezetőjének akkori kijelentése azonban egyáltalán nem fedte a valóságot. A Szovjetunió erőszakszervezeteinek képviselői és az SZKP KB megbízásából Magyarországon tartózkodó szovjet politikusok nemcsak beavatkoztak a magyar ügyekbe, de sokszor úgy viselkedtek, mint az ország igazi urai. A „rendteremtés" november közepéig elsősorban a fegyveres felkelés felszámolását jelentette, de a szovjet csapatok sok helyütt adminisztratív és gazdasági feladatokat is magukra vállaltak. Budapesten és vidéken katonai parancsnokságok jöttek létre, amelyeknek Konyev marsall napiparancsa szerint a fegyverek begyűjtése, a járőrözés, az üzemek védelme, a sajtóter3 Lásd Szeröv 1956. október 29-ei jelentését Mikojannak és Szuszlovnak. Hiányzó lapok... i. m. 124. p. 4 Kádár a következőket mondta ezzel kapcsolatban Gromovnak: „Nagyon közelről megismertem Bajkov elvtársat a közös munka ideje alatt. Ön tudja, hogy ez nagyon nehéz időszak volt, és ennek a periódusnak egyetlen napját más körülmények között hónapokkal sem lehet összehasonlítani. Ezekben a napokban mutatkoznak meg leginkább az emberek. Én személyesen megismertem Bajkov elvtársat, becsültem őt, sokat segített nekünk, önfeláldozóan dolgozott, és szilárd véleményem alakult ki róla, mint olyan emberről, aki feltétlenül hű a párthoz, ügyünkhöz." Rosszijszkij Goszudarsztvennij Arhiv Novejsej Isztorii (RGANI), f. 5. op. 49. gy. 102. 5 NÉMETHNÉ VÁGYI Karola - SiPOS Levente (szerk.): A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei 1.1956. november 11.-1957. január 14. Budapest, 1993,112. p.
