Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Vörös - fehér - zöld - vörös. A megtorlások alakváltásai - Varga Zsuzsanna: „Kényszeríteni kell a parasztot..." (Hatalom és agrártársadalom az 1950-es években)

ban így szólt: „A kulákság korlátozására és visszaszorítására eddig számos gazdasági jellegű intézkedést tettünk... Mindezek a rendszabályok azonban nem támadják meg a kulákságot alapvetőleg... A helyzet jelenleg az, hogy a kulákok (s a hozzájuk hasonló falusi kizsákmányoló elemek) mintegy 7000 traktorral és hozzávetőlegesen 13 000 cséplőgép-garnitúrával rendelkeznek ugyanakkor, amikor az állam a gépállomásokon az év végére legfeljebb 12001400 traktorral és mintegy 250-300 cséplőgép-garnitúrával fog rendelkezni." Az addigi intézkedéseket elégtelennek ítélve, így folytatta: „Tovább kell menni és az egész mezőgazdasági nagygép-állományt az állam kezében kell összpontosítani... Az állami tulajdonba vételnek nem kell elkobzás jelleget adni, tehát nem úgy kell eljárni, mint az ipari üzemek államosításánál.. ."

10 A beszolgáltatás és az adózás progresszív jellege is a gazdagparaszti réteget célozta meg. Az 1948-1949-es begyűjtési rendelet már egyértelműen megjelölte azt a birtokküszöböt (25 katasztrális hold), amely fölött a beszolgáltatás külön elbánást, fokozottabb terhelést jelentett.

11 Ezt a megkülönböztetést a propaganda minden módon igyekezett hangsúlyozni. Egy 1949ben kiadott brosúra így érvelt: „A hároméves tervet többek között azért tudjuk jól és eredményesen, a kitűzött határidő előtt befejezni, mert a közellátásban fennakadás nem volt. Most, amikor az ötéves terv alapját fektetjük le, fokozottabb mértékben kötelességünk terményszükségleteinket, valamint gabonatartalékokat biztosítani... Minden dolgozó paraszt előtt közismert tény, hogy az elmúlt esztendőkben a kulákság terménybeadási kötelezettségét elszabotálta. Emiatt a dolgozó parasztjaink erejüket meghaladó mértékben, sok esetben a kulákok helyett teljesítették a terménybeadást. Ha a kormány nem szabályozta volna a terménybeadást, megint a dolgozó parasztság vállára nehezedne a teher... Ez a rendelet olyan szellemben készült, hogy teljes védelmet nyújt a dolgozó parasztságunknak, és a terheket fokozottabb mértékben a kulákság vállára teszi."

12 Az úgynevezett „kulákhatárt" végül a mezőgazdaság-fejlesztési járulékról kiadott 1949. évi rendelet tette egyértelművé. Eszerint kuláknak számított az, akinek földterülete a 25 katasztrális holdat, vagy kataszteri tiszta jövedelme a ködőképes állapotba a gépeit a megadott határidőre, vagy az erőgépét nem a „mezőgazdasági termelés érdekének megfelelő tevékenységre" használta. Lásd: 228.700/1948. FM számú rendelet a mezőgazdasági traktorokkal és traktorekékkel való szántási kötelezettség tárgyában. Magyar Közlöny, 1948. augusztus 25., 1849-1852. p. w MOL M-KS 276. f. 54. cs. 14. ő. e. Jegyzőkönyv az MDP Titkárságának 1948. október 14-ei üléséről. 5. napirendi pont: Gerő Ernő javaslatai, a) A magántulajdonban lévő traktorok állami tulajdona vétele. 11 Az 1948-1949-es begyűjtési rendelet értelmében például egy 25 kataszteri holdas gazdaságnak háromszor, egy 50 kataszteri holdasnak négyszer annyi terményt kellett beszolgáltatni szántóholdanként, mint egy 5 holdas gazdaságnak. 12 Mit kell tudni a dolgozó parasztságnak a terménybegyűjtési rendeletről? 1949. In: MAGYAR Bálint: Dunaapáti 1944-1958. (Dokumentumszoáográfia) I. (1944-1950) Budapest, 1988,228. p.