Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Vörös - fehér - zöld - vörös. A megtorlások alakváltásai - Tóth Ágnes: A németek internálása a Dunántúlon, 1945-1946

ket... a letelepítésük érdekében sürgősen intézkedjék, és jelölje ki azokat a községeket, amelyek a székelyek csoportos letelepítésére alkalmasak."

10 Miután a Völgységi járásban lévő nagybirtokok felosztása megtörtént, 1945 áprilisában már nyilvánvaló volt, hogy további telepítéseket csak a volksbundista birtokok igénybevételével lehet végrehajtani. Erre a járás azért is alkalmasnak látszott, mert lakosságának 75%-a német nemzetiségű volt, továbbá az ott lakó agrárnépesség életmódja hasonlított a székelyekéhez. Ebbe a telepítési akcióba kapcsolódott bele a Bajcsy-Zsilinszky politikai köréhez tartozó Bodor György, aki április 25-én érkezett Bonyhádra. Itt azonnal lefoglalt egy irodát, kinevezte magát kormánybiztosnak, és munkához látott. Április 29-éig, tehát négy nap alatt, tíz községet ürített ki, és mintegy 1500 családot (6000 főt) telepített le. A „székely vármegye" szerve10 A fentiek egyrészt bizonyítják, hogy nem Bodor György volt az első, aki a székelyek földhöz juttatásával és összetelepítésével foglalkozott, másrészt igazolják azt is, hogy április utolsó napjaiban kezdődhetett meg a Völgységi járás német nemzetiségű lakosainak tömeges összeköltöztetése, internálása. Erről tanúskodik Várhegyi György és Horváth József május 9-ei jelentése is, amelyben a Magyar Kommunista Párt vezetőinek számolnak be tevékenységükről: „Ezért gyakorlatban az elkobzást úgy oldottuk meg, hogy akinek házában egy bundos, vagy háborús bűnös SS-katona van, az e házban lakókat mind kitelepítettük... Hogy a kiürítést gyakorlatban el tudtuk végezni, legnagyobb mértékben köszönhettük a Völgységi járás rendőrkapitányának, aki teljes mértékben hozzásegített bennünket, hogy ez végbemehessen. Húsz rendőrrel kezdtük meg a munkát. Naponta két falut ürítettünk ki, mégpedig a gyakorlatban a következőképpen: a rendőrség hajnalban megszállta ezeket a falukat, és a falu népét dobolás útján egy rétre összegyűjtötték... Ez idő alatt a pécsi Volksbund-listáról a FIB-bel megállapítottuk, hogy teljes-e. A falu népéből kiválasztották a listán szereplő bundosokat és hozzátartozóikat, és ezek részére összeállítottak a nekik szükséges holmikból és élelemből egy nagy csomagot, és kocsikkal elindították őket Lengyel községbe, ahol egy nagy kastélyba lettek ideiglenesen elhelyezve. Mikor ott több ezer bundos össze lett gyűjtve, a munkabírókat a rendőrség kiválasztotta, s ezeket a vármegye különböző helyein használják fel munkára. A munkaképteleneket a körülbelül 70 km-re lévő Györköny, Bikács, Németkér sváb községekbe szállították. A megérkező székelyekből azonnal megalakítjuk a nemzeti bizottságot és a földigénylő bizottságot. Munkánkban támogatást nem nyertünk sem a közigazgatás, sem a pártok részéről. Egyedül a Völgységi járás rendőrségének volt köszönhető, hogy ezt végre lehetett hajtani." Politikatörténeti Intézet Levéltára (PIL), 274. f. 10. cs. 34. ő. e. - A kommunista kiküldöttek egyébként beszámolójukban Bodor tevékenységét negatívan értékelték, mert „ő is székely ember, és egy nimbusszal veszi körül a csángókat", továbbá a pártharcoktól függetleníteni akarja őket. Hasonlóan elítélő véleményt fogalmaztak meg a székelyekről, akik „nagyon elmaradott állapotban vannak, teljesen korrumpálódtak, a lopás mindennapos náluk, és azt hangoztatják, hogy az itteni településük csak ideiglenes jellegű". Éppen ezért javasolják a párt vezetőinek, hogy nagyobb létszámú katonaságot vagy rendőrséget - mintegy 200 főt - küldjenek a járásba, mert ezt a területet úgy kell kezelni, „mintha frontvonal lenne". A telepeseknek a kijelölt községekbe történő irányítását Németh Kálmán esperes és Molnár Ambrus telepes gazda vállalta magára. TMÖL, A Tolna Megyei Népgondozó Hivatal (Szekszárd) iratai (XXIV. 1.), 9/1945.