Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Emlékezés és nem emlékezés - Megtorlás és társadalmi tudat - Ö. Kovács József: Az erőszak történelmi tapasztalatai a politikai diktatúrában

osztály" - fiktív - hatalma volt a meghatározó.

13 Ha mozgalomnak tekintjük a kommunizmust, akkor természetesen más meghatározó elemek kerülnek előtérbe, így például maga a totális igénnyel fellépő ideológiai tanítás, a pártszervezet és a magatartásmód.

14 Éppen ezért is, a jövőbeli kutatásokban célszerű lenne, ha a lehetséges módon „ideológiamentessé" tennénk a kommunizmus fedőnévvel ellátott társadalmi gyakorlatot. Ez többek között azt jelenti, hogy ebben a megközelítésmódban az alaphipotézis szerint a „gyakorló kornmunistáknak" valójában nem a kommunizmus (aminek konkrét jövőképe, társadalmi megvalósulása, ideje eleve tisztázatlan volt) felépítése lehetett a céljuk. Ha mégis, akkor azt csak a „társadalom megerőszakolása" révén vélhették megvalósíthatónak. A „reálszocializmus" rendszerspecifikussá vált folytonos működési zavaraira tekintve, amelyeket maga a pártvezetés sem leplezett, joggal fogalmazható meg, hogy a valódi cél nem egy egalitárius és szociális társadalom megteremtése volt. A különböző történelmi szituációknak, de még inkább az egyéni és kollektív emberi magatartásmódoknak a megértése szempontjából fontos tényező az utópia varázsa.

15 Az mintegy biztosította a társadalmi következménynélküliséget, ami a 20. századi diktatúrák „sikereinek" az egyik meghatározó jelensége volt.

16 Alapvető kérdés, hogy az erőszaknak milyen általános és konkrét rendszerekhez köthető vonásai vannak. Az újkori történelemben a francia forradalom mindenképpen jelentős fordulópontnak tűnik, amikor a korábbi erőszakkészséget úgymond egy politikai renddel kötötték össze, amelyben már elsősorban az emberek tömeges mobilizációját megvalósították - nagyrészt a nemzetalkotás céljából is.

17 Az új- és jelenkori történelemben az erőszakra vonatkozó általános jellemzőket és körülményeket keresve megnevezhetek 13 A kérdéskör nemzetközi - benne magyar - történeti összehasonlítását lásd Péter HüBNER - Christoph KLEßMANN - Klaus TENFELDE (szerk.): Arbeiter im Staatssozialismus ideologischer Anspruch und soziale Wirklichkeit. Die DDR im ostmitteleuropäischen Vergleich. Potsdam, 2005. 14 Joseph M. BOCHENSKI: Die formale Struktur des Kommunismus. 5-13. p. In: loseph M. BoCHENSKI - Gerhart NlEMEYER: Handbuch des Weltkommunismus. München, 1958,1-16. p. 15 Zygmunt BAUMAN: Socialism. The Active Utopia. New York, 1976, 17-37. p. Az ennek eredményeképpen is kifejlődő „szocialista ellenkultúra" úgy tekinthető, mint a „liberális kapitalista kultúra" folytatása, másrészt annak elutasítása. Uo. 40-47. p. 16 Gerd KOENEN: Kommunismus - als Ideologie und als historische Praxis. 34. p. In: Uwe BACKES - Eckhard lESSE (szerk.): Jahrbuch Extremismus & Demokratie, 2000. Baden-Baden, 31-52. p.; Gregor OHLERICH: Sozialistische Denkwelten. Modell eines literarischen Feldes der SBZ/DDR 1945 bis 1953. Heidelberg, 2005,91. p. 17 Carl Joachim FRIEDRICH: Totalitäre Diktatur. Unter Mitarbeit von Zbigniew K. Brzezinski. Stuttgart, 1957, 34-35. p.; Frank BECKER - Thomas GROßBöLTlNG - Armin OWZAR Rudolf SCHLÖGL (szerk.): Politische Gewalt in der Moderne. Festschrift für Hans-Ulrich Thamer. Münster, 2003, VI. Az ideológiára, mint kulturális rendszerre, lásd Clifford GEERTZ: AZ ideológia mint kulturális rendszer. In: uő: Az értelmezés hatalma. Antropológiai írások. Budapest, 2001,26-71. p.