Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Emlékezés és nem emlékezés - Megtorlás és társadalmi tudat - Ö. Kovács József: Az erőszak történelmi tapasztalatai a politikai diktatúrában

is a szabályszerű jelenségek és tendenciák, az emberi kapcsolatok érdekelnek, amelyeket ebben az esetben elsősorban az NDK szocialista rendszerének keretei között vizsgálunk. A keletnémet múlt feltárásának eredményeit önmagában azért is figyelembe kell venni, mert a szocialista tömb országai közül a legtöbb - modern társadalomtudományi - kutatást egyértelműen itt folytatták 1990 óta.

6 Ezeknek részben megvan a kortársi kapcsolat- és hatástörténeti, illetőleg utólagos tudománytörténeti jelentősége, tehát az, hogy az ott felhalmozott tudás mindenképpen összehasonlítási alapot kínál a nemzetközi jelenkor-történeti elemzések számára. Később, egy másik munkánkban majd ebbe a tudományos tárgyalásmódba kívánjuk beágyazni a magyarországi történéseket. Ebben az összehasonlításban a nyilvánvaló különbözőségek mellett a közös nevezőnek tekintett, „genetikailag kódolt szovjetizálás" céljainak és hatásainak feltárását véljük az egyik legfontosabb kiindulópontnak, ami az erőszak problémájának tárgyalását mindenképpen szükségessé teszi.

7 Az erőszak tapasztalatának kortársi és emlékezetben felfedezhető hatásait elsősorban a 20. századi történeti kereteken belül értelmezzük. A két megnevezett kategória (az erőszak tapasztalata és annak emlékezete) elválasztása nehéz, de úgy gondoljuk, hogy ez a differenciálás nagyon fontos. Itt más-más idősíkokról és történeti összefüggésekről van szó, amelyek összemosódnak az emlékezetben. Ennek jelentőségét azzal tudnánk érzékeltetni, hogy mást jelent valamit megélni egy diktatúrában, és mást jelent(het) arra emlékezni egy demokráciában. Egy további szempontot mindenképpen be kell emelni minden jelenkor-történeti megközelítésmódba: a különböző évjáratú nemzedéki tapasztalatokat, amelyek figyelmen kívül hagyása feltűnő módon jellemzi a magyar történeti kutatásokat is.

8 Az előbbi gondolatmenetet legalább egy megjegyzés erejéig továbbfűzve foglalkoznunk kell a hallgatás, a tabusítás jelentőségével, ami mind az erőszakot alkalmazók („tettesek"), mind pedig az erőszakot elszenvedettek („áldozatok") körében jól megfigyelhető. Több más tényező mellett ez mindenképpen összeköti a két 6 Ezek magyarországi ismertetésére lásd BODY Zsombor: Struktúrák és tapasztalatok. Politikai hatalom és társadalom az NDK társadalomtörténet-írásban 1990 után. Századvég, 2004/ 2., 3-40. p.; MAJTÉNYI György: „Ön-fejűség" - a „másik" Németország történelme. Aetas, 2003/1., 142-148. p.; PÓCZA Kálmán: Politika, morál és történetírás a háború utáni Németországban. Korall, 2004. május, 145-178. p.; Ö. KOVÁCS József: Egy politikai diktatúra társadalmi korlátai. Jelenkortörténeti kutatások az NDK-ról. Korall, 2004. május, 179-204. p. 7 Jürgen DANYEL: Die Opfer- und Verfolgtenperspektive als Gründungskonsens ? Zum Umgang mit der Widerstandstradition und der Schuldfrage in der DDR. In: uő (szerk.): Die geteilte Vergangenheit. Zum Umgang mit Nationalsozialismus und Widerstand in beiden deutschen Staaten. Berlin, 1995, 31-46. p.; Michael ROHWASSER: Der Kommunismus. Verführung, Massenwirksamkeit, Entzauberung. In: Hans MAIER (szerk.): Wege in die Gewalt. Die modernen politischen Religionen. Frankfurt am Main, 2002,121-142. p. 8 Kiváló kivételnek számít: LOSONCZI Ágnes: Sorsba fordult történelem. Budapest, 2005.