Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Emlékezés és nem emlékezés - Megtorlás és társadalmi tudat - Kónya Anikó: Történelem az élettörténetben. '56 generációs emlékezete

KÓNYA ANIKÓ Történelem az élettörténetben. '56 generációs emlékezete 1956-os emlékeink mára ötvenévesek. Generációkon keresztül fennmaradtak, módosultak vagy feledésbe merültek. A generációkon átívelő emlékek visszatükrözik az emlékek és ezzel együtt a közösen megélt történelemnek a formálódását, így a mai nagyszülők, szülők és unokáik emlékei is újraélhetőek a közös emlékezetben, kiterjesztve az emlékezés „személyes időterét". Tanulmányunkban azt mérlegeljük, miként és milyen mértékben adható át generációkon át a történelmi tapasztalat. Maurice Halbwachs szellemi örökségére támaszkodunk, akinek neve mérföldkövet jelent abban a megközelítésben, amely szerint az emlékezet eredendően társadalmi természetű, így fennmaradása és módosulása is társadalmi alapon értelmezhető. Fogadjuk el (anélkül, hogy tételesen levezetnénk) azt a halbwachsi gondolatot, hogy az emlékezésnek, az emlékező elbeszélésnek mindig van társas, társadalmi csoportokat jelentő kerete. Az emlékező ember a csoport nézőpontjába helyezkedik, és ebben az értelemben beszémetünk kollektív emlékezésről. Igaz ez a legszemélyesebb emlékekre is. Más irányból tekintve, a csoport elbeszélt vagy írott története is emlékké válhat, a társas keret hiánya pedig felejtéshez vezet.

1 Kiindulásként egy zártabb csoport, a család történelmi emlékezetét mutatjuk be, amihez egy 1956-ra irányuló emlékezeti interjúhelyzetből merítünk példát. Családi emlékezet Az emlékek generációról generációra szállnak. A társadalmi emlékezés keretei az idők során megváltoznak, számos esetben eltűnnek vagy puszta ténnyé válnak. Új elitek nőnek ki, akik könnyen átugorhatják az elődök emlékeit, lemondhatnak róla. PiUaratnyi felfogásukkal is összhangba hozzák régebbi emlékeiket. Maurice Halbwachs a társadalmi osztályok, majd a családi emlékezet kapcsán így érvelt; hozzátéve, hogy ennek a folyamatnak a társadalmi csoportok közül talán leginkább a család tud eUenállni, amelynek tagjai hasonló emlékeket őriznek. A családi emlékek a fenti gondolatok tükrében olyan emlékanyagot képviselnek, amelyben fellelhető a személyes emlékezeti tér kitágulása, a személyes és kollektív emlékezet átmenete. Ha az eseményeket olyanoktól halljuk, akik meg is tapasztalták, még egyes szám első személyű, személyes emlékeinkké válnak. Általában a nagyszülőkig terjed ez a lánc, bár annak is van személyes színezete, ha a nagyszülő azt meséli el, amit akár az ő szülei, nagyszülei meséltek neki. (Nagyapám mesélte, hogy...) Még ezekben az 1 Maurice HALBWACHS: Les cadres sociaux de la mémoire. Párizs, 1925.