Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Vörös - fehér - zöld - vörös. A megtorlások alakváltásai - Stark Tamás: „Malenkij robot". Magyar állampolgárok elhurcolása a Szovjetunióba 1944-1945-ben

mét tömegesen hurcolják el a férfilakosságot. Egyes épülettömböket körülzárnak, és a férfiakat 18-50 évig - állítólag igazoltatás céljából - a GPU parancsnokságra, majd ismeretlen helyre viszik."

12 A deportálások nem álltak le, mert a honvédelmi miniszter április 5-én is a „budapesti állapotok megszüntetése" érdekében kérte a külügyminiszter közbenjárását a Szövetséges Ellenőrző Bizottságnál.

13 Az elhurcoltak számára csak közvetett adatokból következtethetünk. Malinovszkij marsall, a Budapestet elfoglaló II. Ukrán Front parancsnoka, győzelmi jelentésében, amit Sztálin 1945. február 13-ai napiparancsában átvett, arról írt, hogy 110 000 ellenséges katonát fogtak el.

14 Ez a jelentés nem tartalmazta azoknak a számát, akiket közvetlenül a város bevétele után ejtettek fogságba. A Pravda 1945. február 15-ei száma a budapesti harcok kapcsán már 120 000-nél több fogolyról tett említést.

15 Szovjet hadtörténészek a II. Ukrán Front összefoglaló jelentése alapján 138 000-es hadifogolylétszámról írnak.

16 Magyar hadtörténészek a budapesti katlanban harcoló német-magyar védőerők létszámát 70 000 és 97 000 fő közé teszik.

17 A magyar kutatók között egyetértés van abban, hogy a súlyos veszteségek miatt közülük 40-50 000-nél többen nem érhették meg a fogságba esést. A többi fogoly tehát csak civil személy lehetett. A civil foglyok létszámát a legújabb magyar szakirodalom - attól függően, hogy melyik szovjet jelentéssel számol - 50 000, illetve 100 000 főre teszi.

18 1945 márciusának második felében, az ország nyugati részét elfoglaló szovjet hadműveletek során a Központi Statisztikai Hivatal 1945. nyári felmérése szerint Székesfehérvárról és Szombathelyről is mintegy félezer, Győrből és térségéből közel háromezer civil esett „hadifogságba". A még csak felületesen kutatott esetleírásokból kiderül, hogy a civil lakosság egy részének elhurcolása folytatódott a „felszabadulás" után is. A Vas megyei Felsőmaróc, Ivánc és Viszák községekben például április 7-én szovjet katonai küldöttség jelent meg, és elrendelte, hogy minden 16-45 év 12 Hadtörténelmi Levéltár (HL), 1945 eln. 20 326. GPU: Goszudarsztvennoje Polityicseszkoje Upravlenyie, a korabeli szovjet titkosrendőrség. " UO. 14 SZABÓ Péter: Magyar honvéd alakulatok Budapest védelmében. Hadtudományi Tájékoztató, 1994/10., 86. p. 15 A Pravda írásáról lásd még BOGNÁR Zalán: Egy csata utóélete. Studia Caroliensia, 2000/1., 81. p. 16 Pavel LUNYICKIJ: Magyar Napló. Budapest, 1980, 187. p.; Matvej Vasilievic ZAHAROV: Délkelet- és Közép-Európa felszabadítása. Budapest, 1973, 262. p. 17 GOSZTONYI Péter: Budapest lángokban 1944-45. Budapest, 1998,166. p.; UNGVÁRY Krisztián: Budapest ostroma. Budapest, 1998, 67-71. p.; HlNGYi László: Budapesten bekerített alakulatok. In: SÍPOS Péter - RAVASZ István (szerk.): Magyarország a második világháborúban. Lexikon A-Zs. Budapest, 1996,58. p.; BOGNÁR i. m. 78-81. p. 18 Százezer fogolyról ír Bognár Zalán (uo.); ötvenezer főt említ Ungváry Krisztián (UNGVÁRY i. m. 274. p.).