Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)
Emlékezés és nem emlékezés - Megtorlás és társadalmi tudat - Horváth Sándor: A munkásidentitás változása - az 1956-os forradalom leverését követő megtorlás hatásai
a hierarchia az egyenlőségnek adja át a helyét, ahol a politikai intézményeket népi szervek váltják fel.. ." 4 Lomax könyvének egyik fontos funkciója volt, hogy az emigránsok által használt - többnyire kommunista-ellenes - elbeszélésmód ellentételezéseként, az angol baloldali értelmiségiek igényeinek is megfelelve, az 1956-os forradalmat baloldali forradalomként ábrázolja. Ehhez minden olyan klisét felhasznált, amelyek egy baloldali forradalom ábrázolásához szükségesek. Ezek között a legfontosabb talán a tömegmozgalmak és a társadalmi elégedetlenség ábrázolásának középpontba helyezése. 1956 esetében gyakori, hogy a munkások elégedetlenségét helyezik a szerzők a középpontba, többnyire egy-egy apró forrásrészlettel, vagy később, az emigrációban vagy 1989 után született visszaemlékezésből kiragadott részlettel ábrázolva azt. 5 A teleologikus forradalomszemlélet ábrázolásai azt a funkciót is betölthetik, hogy 1956-ot elhelyezzék a nemzeti emlékezeti térben. 6 Ez könnyebben megtehető, ha az elbeszélők a forradalmi klisékre épülő narratívakat követik, hisz a történetek befogadói (jobbára a közoktatás és politikai megemlékezések) a már meglévő sémákra épülő elbeszéléseket részesítik előnyben. Ezekben a forradalmak kirobbanásának okai a társadalmi elégedetlenségben találhatók meg. Ez az elvárás a totalitárius narratívak korabeli népszerűségében is kereshető, ami miatt az nagy hatással volt számos, a 20. század második felében keletkezett forradalom-mítoszra. 7 Az 1956-os forradalom történeti ábrázolásában a munkásság összetételének 1945 utáni átalakulását előszeretettel jelenítik meg úgy, mint ami hozzájárult a munkások „forradalmi hangulatának" kialakulásához. Ezzel szemben a tömeggyártás elterjedése sem a második világháború előtt, sem azt követően nem erősítette a munkások érdekérvényesítő képességét. A munkástanácsok 1956-ban elsősorban a nehézipari üzemekben és azokon a helyeken jöttek létre, ahol nagy számban voltak jelen képzett munkások. 4 Bili LOMAX: Magyarország 1956. Budapest, 1989, 242-243. p. 5 Például LOMAX i. m. 127. p., vagy VARGA László: Az elhagyott tömeg. Tanulmányok 19501956-ról. Budapest, 1994, 84. p. Ugyanennek az ábrázolásnak a vándormotívuma tűnik fel, amikor az utcai fegyveresek politikai motivációit fogalmazza meg egy Gimes Miklóshoz kötött történet: „Fölmentem tegnap a Szabad Nép-székház tetejére, kíváncsi voltam: vannak-e még ott fegyveresek. Voltak. Egy géppuskaállásban üldögélt két fickó. - Ez a szakállas mit akar itt? - kérdezte az egyik. - Ne törődj vele, ő velünk van felelte a másik. - Az van velünk, aki 800 Ft-ból tartja el a családját - válaszolta a társa gorombán." RÉVÉSZ Sándor: Egyetlen élet. Gimes Miklós története. Budapest, 1999,314. p. 6 Példának okáért párhuzamba állítsák 1848-cal. Az emlékezeti helyek fogalmáról: Pierre NORA: Emlékezet és történelem között. A helyek problematikája. Aetas, 1999/3., 142-158. p. 7 Ezekről bővebben: Hannah ARENDT: A totalitarizmus gyökerei. Budapest, 1992; Carl FRIEDRICH - Zbigniew BRZEZINSKI: Totalitarian Dictatorship and Autocracy. Cambridge, 1956; HORVÁTH Sándor: A mindennapi szocializmus és a jelenkortörténet. Nézőpontok a szocialista korszak kutatásához. Századvég, 2006/2., 3-30. p.
